Le Sage: Turcaret; Q 1219

-63 Lovag: Mért nem mondtad nekik te szerencsétlen, hogy az én inasom vagy? Frontin: Uram, hiába hajtogattam hogy az ön szolgálatában állok, amikor látták a a váltón az Turcaret ur aláirását, nem akarták elhinni. Lovag: /félre/ Kétségbeejtő! Bárónő: Most nyilik fela szemem, lovag ur. Ön azt állította, hogy beváltotta a kötelezvényem... de most már világosan látom, hogy a gyémántgyűrűm sosem volt zálogban... és azt is tudom már, mit gondoljak Frontin szép meséjéről melyben lefestette nekem az ön kétségbeesett állapotát... Ó lovag, sosem hittem volna hogy ön ilyen eljárásra képes... Marinet elkergettem, mert nem szolgálta az ön érdekeit... Lisettet most az ellenkezője miatt kergetem el... Isten vele, lovag! Többet hallani sem akarok önről... /el/ 15. jelenet. Márki: /nevetve/ Ha, ha, ha, kacagnom kell olyan megdöbbent képet vágsz. Gyere lovag a vendégfogadóba, szépen eliszogatunk reggelig. Frontin: Kövessem önöket, uraim? Lovag: Nem. Elbocsátlak. Ne merj többé a szemem elé kerülni... /el/ l6. jelenet. Lisette: Most mi lesz velünk Frontin? Brontin: Várd ki a végét, gyermekem... Mindig az nyer aki mer! Nagy hőstettet hajtottam végre; nem motoztak meg! Lisette: Meg van a váltó és a lo.ooo frank? Frontin: A váltót már be is váltottam. A pénzeket biztonsága helyeztem. Negyvenezer frankom van. Ha becsvágyad egyelőre beéri ennyivel, akkor ezennel tiszteletreméltó úriemberekké leptünk elő. Lisette: Rendben van! Frontin: Akkor csókolj meg kiscicám... Turcaret uralma véget ért: most Frontiné következik! 1 Síinhóitu'»'. Мчу* /Vége a Turcaret-nek /