Le Sage: Turcaret; Q 1219

- 32Márkit Viszontlátásra, bájos hölgy. Mondja meg a Lovagnak, hogy néha barátait is megtisztelhetné jelenlétével. Ön is kölcsönadhatná öt olykor-olykor. La nem, addig zaklatom, mi

g egyszer itt nec csipem a fickót. Isten önnel, Turcaret ur. Nem. haragszom egy csöppet sem. Na, nyújtsa a kezét, hadd ujitsuk fel régi barátságunkat. Csak arra kérem, mondja meg rossz szellemenek, annak az átkozott Raffinónak, hogy legközelebb emberibb bánásmódot várok töle. /el/ 6. jelenet /Bárónő, Turcaret/ Turcaret: Bárónő : Turcaret t Bárónő• TurcaretX bárónő ï Turcaret: Bárónőt Turcaret; Bárónő t Turcaret: Bárónő; Turcarett Bárónő : -Lurcaret: Bárónőt Turcarett Bárónő t Turcaret: oérónő: Turcaret t Helytelen, hogy szóba éli vele, asszonyom. Nagyobb bolondot és elvetemúltebb hazudozót még nem látt m. Én sem. Hogy mit kellett; kiállnom, amig itt volt! Képzelem. Und rocom a 1 azug emberektől. Én is. Szemtelen locsogása ugy megdöbbentettjük, hogy szóhoz sem tudtam jutni. Egész elképedtem, Észrevette, asszonyom? Természetesed. Csodáltam az önuralmát. Hogy én uzsorás vagyok! Milyen ocsmány rágalom. Rafíinóra vor átkozik, nem önre. Szememre hányja, hogy zálogra adok kölcsönt. Kát hogy adjak? Inkább zálogra, mitt sehogy... Be me nyivel inkább! Orcátlanul a szemembe hazudja, hogy lakáj voltam a nagyapjánál. Milyen aljas rágalom. Egyszerűen üzletfele^ voltam. йе törődjön vele. Nem mindegy? Mér olyan rég volt. A mult elmúlt. Igaz. Ezek a rosszindulatú ragalmak semmit sem változtatnak érzelmeimen, ön továbbra is az nekem, aki volt. Milyen kegyes hozzám! Mert érdemes rá. Gúnyolódik! A világért- sem! flgazán nem?