Le Sage: Turcaret; Q 1219

Lovag* Jó, hogy itt talállak, Frontin. El keil mondanom, hogy ••• /észreveszi Lisette-t/ De kit látok? Ki ez a ragyogó szépség? T Frontin* üt adoma bárónőnek, marine helyébe. Lovag* Biztosan jó barátnőd, ugye? i'rontins Igen uram. kár régóta ismerjük egymást. Felelek érte, mint magamért. Lovag* Akkor épp olyan becsületes, mint amilyen szép. Igazán nagyon szép...elragadó...rrontln ur, naragszom önre. Frontins Miért, uram? Lovag* Elégedetéen vagyok veled. Én minden ügyemről beszámolok neked, és te eltitkolod előlem ezt a ... ezt a kis tündért. Frontin ur, ön nem őszinte barát. Frontin: Féltem, hogyg.. Lovag: Hogy? Frontin: ó uramí Félszavakból is meg kell, hogy értsen... Lovag: A Lazfickó! /Lisette-hez/ Kisasszony, honnan vette ezt az elbájoló arcocskát? - És a pikáns kis ruha! Az igéző termeti Imádnivaló! Lisettei/Télre/ Milyen udvarias, milyen gáláns! Lovag: Esküszöm, még sosem láttam gyönyörűbb teremtést. Istennő! Lisette: Milyen hizelgően fejezi ki ma

cát. Nem csodalom, ha futnak utana a nők. * Lova.: Kössünk üzletet, Frontin: átengedem neked a grófnőmet a lányért. Frontin: Nem uram. Ék csak pórleányokhoz vonzódom. Rat aszkodom Lisette-hez. Az én nevelésem. Bzinte a lelkemet ültettem belé. Lovag: Te vagy a legszerencsésebb fickó a földtekén...Igen, isteni Lisette, megérdemelné, hogy... Lisette: Köszönöm a kedvességét, lovag ur, de most mennem kell, még be sem mutatkoztam a bárónőnek. Ha akarja, úrnőm előtt folytathatjuk a beszélgetést, /el/