Meilhac-Halévy: Szép Heléna; Fordította: Karinthy Frigyes; Q 1196

Páris: Chalohas - 10 Na mit szól ehhez öregem? Mit hallok? Uraságod maga Páris, a büszke Pryanon fia? [Szemüvege fölött vizsgálja] ön vezette az Idahegyen a szép ségversenyt? Paris: Szolgálat jára. Chalchas: ± W cL fLU • -t V/' ( ÍT7" Páris: Chalchas: Páris: Chalchas: Páris: Chalchas: Páris: Szóval látnia az Istennőket? Félig-meddig. Meddig? Félig? [Meglöki] Maga kujon. Ezer bocsánat felség. Kérem, kérem, nem tesz semmit. Csak egész szemtelenül. [Bajuszát pödri] Mi félistenek is csak emberek vagyunk. Hm, hm. Mit látott belőlük, a félistenit kegyednek? öreg kéjenc maga! [Hasára üt] Bocsánat méltóságos főpap ur. \ • Tetszik egy cigaretta? Nérem, kérem. Nem tesz semmit. Hát hallgasson ide: [öngyújtóval rágyújtanak] f Krétába egyszer három Istennőcske ivA^ /h. A - <Sz ép s é gve r s e ny r e kelt, ' Köszivükpen rut irigység oly sötéten énekelt, Evőé! Az Istennők kacér, de drága hölgyikék, Evőé! Boldogok ők, hogy lelkük fagyos akár a jég S gyötrik a legény szivét, Ekkor egy ifjú jött feléjük Oly gyanútlan, mint a szél, Kezében alma és veszélytől még egy csöppecskét se fél, Állj! Ne menj tovább Körünkben jól érzed majd magad, Ne menj tovább! S annak add szép almád, Kit köztünk most a szemed Legszebbnek lát, Evőé! Az Istennők kacér, de drága hölgyikék Evőé! Boldogok ők, hogy lelkük fagyos akár a jég, S gyötrik a legény szivét, Az egyik szólt: "Nevem Minerva, láng eszem van s láng szivem, Lásd be hát, hogy másnak nem való az alma, Csak nekem! Evőé!" Az Isaennők kacér, de drága hölgyikék! A másik szólt, És büszke tüz cikkázott póvakék szemén. "June vagyok, férjem Zeusz imád, az alma hát enyém" EVoé! Boldogok ők, mert lelkük oly fagyos, akár a jég § gyötrik a legény szivét! És a harmadik csak nézett némán