Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

- 12 A szabályokat, amelyek bonyolult módon kapcsolódnak az előbb emiitettekhez, az idők folyamán minden egyes szerepkörre a részletekig kidolgozták, s nemzedékről nemzedékre örökitik át. A színjátszásnak ez a kánonja nemcsak a szinész beszédmódját, hanem mimikáját és a szinész külső megjelenését is megszabja. A kinai szinész játéka nem egyéniséget, hanem tipust áLakit. nem Az arc festése arra szolgál, hogy hangsúlyozza az arcjáték egyéni részleteit, hanem arra, hogy jelképesen kifejezze az alakitott személytipus jellemét. A festésben az egyes szinek alkalmazásának és azok összeválogatásának szimbolikus jelentősége van. Az európai ember számára sokszor érthetetlen a szinek szimbolikus jelentése, a kinai szinész és a közönség azonban tisztában van vele. A fehér szin pl. az alattomos, rossz ember arcát jellemzi. A szin jelképes, hiszen abból a felfogásból ered, hogy a semmirekellő hideg számitással, kegyetlenül követi el gaztetteit s közben arcizma sem rezdül. A tisztességes ember viszont elpirul, ha füllent egyet, vagy rosszat cselekszik. A piros szin tehát hűséget és becsületességet jelent. A lázadók, zsiványok és haramiák arca zöld, mert ezek rendszerint a zöld erdőben rejtőzködnek. A becsületes és igazságos embert alakitó szinész arcát feketére festik, mágjHKtig* még pedig azért, mert a Sun-korszakban élt Bao nevü miniszter, - akinek neve ma is a hűség és a becsületesség jelképeként él a néphagyományban, - szokatlanul sötét arcbőrü volt. A kék és bíborvörös szin a merészség, vitézség és az erő jelképe. A kinai felfogás ilyen szinekkel jKÜMtxi jelzi a barbárokat, szellemeket és a visszajáró lelkeket alakitó szinészeket, mert ezek "nem természetes lények".