Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

- 12 ­Ezt az élő, de mozdulatlan maszkot rizskeményitővel készitik, mégpedig ugy, hogy a keményítőt vastag rétegben a szinésu. arcára kenik. Amikor ez az "arcszobrászat" befejeződik és a keményítő megszárad, akkor kezdik csak az arc szimbolikus, az ábrázolt tipust jellemző festését. A Katakali típusok, melyeket szenteknek tekintenek, aránylag ( i ti kisszámuak. Ezeket, mind a hindii Mahabharata-ból és Ramajana-ból vette át a színművészet. Az úgynevezett "vesi" típusok, - az arcfestés szerint is, ­öt csoportba oszthatók. Az első csoportba azok a szereplők tartoznak, amelyek istensége­ket, vagy a jó erőinek képviselőjét ábrázolják. A szerplők e csoportjának arcfestése a következő: 5 párhuzamos rizskeményitő-sáv, amely az arc alsó részét öleli körül, az egyik fültől a másikig. Az arc alapszine zöld, a szemeket antimonnal, piros színnel festik körül. A színészek szavai sze­rint ez a festés olyan arckifejezést ad, amely "hófehér, mint az őszi hold" és gazdagságot, boldogságot fejez ki. A hinduknál ugyanis a zöld szin az istenségek és hivő uralkodók tulajdonságát, a szerencsét és boldogságot jelenti. A második csoportba a tagadás megszemélyesítői tartoznak /Ravana, Kameza, Raraka/. Ezek az istenségek engesztelhetetlen és borzalmas ellen­ségei, őket csak egy magasabb istenség: Visnu, vagy annak megszemélyesítő­je győzheti le. Ezeket a démonokat a következő maszk jellemzi: 5 rizskemé­nyitő-sáv /mint az első csoportban/, de ezen felül a felső ajakra és a sze­mek alá is kés alakú sávokat raknak fel. Az orra, - ugyancsak rizskeményitő­ből, - nagyobb, gömbalaku dudort ragasztanak. Az alapfesték zöld, az orcákat azonban pirosra festik. A harmadik az "erdei lakók" csoportja. Félig démonok, félig állati lények. Maszkjuk: sürü, erős szakáll, kenderkócból, piros, vagy fehér szin­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom