Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

• - 40 ságu. A nők szemöldökive pl.általában kevésbbé fejlett, mint a férfiaké. Az orrnyereg alkata is nagyon különböző. Az u.n.görög arcélnél a homlok vonala csaknem töretlenül folytatódik az orrvonalban, itt tehát nyereg-szerü mélyedésről alig beszélhetünk. Az így kialakuló vonal iránya közel áll a függőlegeshez. A homldkosont szemfeletti része kétoldalt a pofacsont nyúlványaihoz ofeatlakozik, s azokkal együtt alkotja a pofacsont ivót. A halántékcsontok és a homlokcsont jellegzetességeit az arcfestés természetesen a célnak megfelelően hangsúlyozza vagy gyengíti s ebben gyakran a képzőművészet eszközeihez folyamodik. Arccsonto

k. - Arccsontok a következők* felső állcsont, állkapocs /alsó áll/, pofacsontok és az orrcsontok. A felső állcsontnak több nyúlványa van: pofa, a fogakat tartó csontozat és az orrhoz kapcsolódó rész, amely az orrcsotokkal együtt azt a csontrend szert alkotja, amely köfctealaku csontnyilásban /orrnyilás/ végződik. A fogakat tartó fognyulvány nagysága, alakja és a fogaknak benne történt elhelyezkedásrsódja szabja meg a szinész látható arcán a felső ajak karakterét. Az állcsonton a szemüreg alatt mélyedés van, amely az arcon is látható a pofák alatt. Sovány arcon ez különösen éles és észrevehető. Az állosont pofanyuiványai a pofacsonttal és a homlokcsont megfelelő nyúlványaival együtt alkotják az u.n. pofa-iveket. Pofaive

k. - Az arc szélességét és hosszúkás, ovális, vagy kerek karakterét a pofaivek alakja szabja JVg.A pofacsont hozzávetőleg csillagalakú, olyan csillagra emlékeztet,-amelynek négy ága van. Az egyik a homlokcsont pofa felé eső nyúlványához csatlakozik, a másik /belső/ pedig az állcsonttal kapcsolódva együttesen alkotják a szemüreg alsó részét. A har-