Raugul, Rudolf Davidovich: A színpadi arcfestés; Fordította:Balogh Pál; Q 709

-léket /l8.ábra/. Do itt sem azért alkalmazátk az álarcot, hogy ezzel az ókori klasszikus előadás látszatát keltsék, hanem azért, hogy a szinész mimikáját korlátozzák és az egységes ábrázolást biztositsák. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy van olyan felfogás is, amely szerint a maszk a szinpadi alakitást sematikusan egyszerüsitett eszközökkel kifejezi és megmagyarázza ugyan, de a szinész játékát át nem alakitja. A maszk egyébként fontos szerepet játszott a forradalmi szellemű műkedvelő szinházak fejlődésében is, ahol kezdetben |iixxzxBXxkx±yK±imBBBSÉ pl. az osztályellenség ábrázolásának eszköze és magyarázata volt /tábornok, pap, kulák, burzsoá stb./. Később azonban, amikor a műkedvelő szinház előadása a kezdeti formáról áttér az elmélyült és reális ábrázolás stilusára, a maszkok ismét lekerülnek a szinész arcáról. De a nagytömegek részére rendezett ünnepségeken is megjelenik néha a maszk, hogy technikai fogásként megkönnyitse a szereplők arcának átalakítását. A stadionok, üres terek ós széles utvonalak nagy méretei mellett a felnagyított maszkok ugyanis ugy fejezik ki az ábrázolt szemáiyfc mélyek, vagy tipusok jellegzetességeit, hogy azokat a nézők tizezrei láthatják és me gérthetik /l9.ábra/. A színházi gyakorlatban a szinész arcának átalakitására szolgáló kendőzés, vagy festés eredetileg az ősi mágiából és az ezzel összefüggő szertartásokból származott. A szinház kialakulásával azonban elveszti szertartásos jellegét és összeolvad a mindennapi életben használatos kozmetikai fogásokkal. Ez utóbbinak anyagait és technikáját veszi át a szinpadi arcfestés is. Az arcnak szépítés céljából való fehérre festését, az•ajkak pirositását, a szemgödör és a szemöldök szinezését már az ókori Egyiptom mindennapi kozmetikája ismerte, s csak természetes, hogy ezek a módszerek a szinpadi festés eszközei közt is szerepelnek. A szinpadi arcfestés vagy