Dr. Hevesi Sándor: A szavak dramaturgiája Q 705

a nyelvnek ez az örökös és álland. erőfeszítése» hogy újnak és frissnek lássék» Moni egyébre nen vol , mint hogy leküzdje» lebírja» megsemmisítse a szónak úgynevezett tárgyi értelmét az eleven» érzelmi» sz'val irrationális* tehát drámai szándék» állásfoglalás és kifejezés javára. Ez a folyton raegujulő törekvés» mely a nyelvnek jóformán drámai szükséglete» abból az ősi érzésből fakad» hogy a szokás hatalma» az állandó használat a legizmosabb és legderekabb szavalat is elczürkiti és kiszikkasztja. inéi egyszerűbb» egyöntetűbb» egyértelműbb egy sző» annál ellenállhatatlanabb veié szeriben az a'vágy, hojr másikkal p toljuk, hogy az egyenes ráutal helyett a vonatkozások és képzettársítások szövevényébe helyezzük a e réven uj elevenséget éa mozgást t - • * hozzunk a mondatba. Ez volta*épen a metaphorák titka. : ert merőben drasfid sserapontb l mi a metaphora? laszk, álarc, fcrtelyjpt a szó magara ölt, hogy amikor föllép, elevenebb, hatásosabb, meglepőbb lehessen. Lll egyáltalában az egész költészet képletes szókincse? A hasonlatok, megszemélyesítések, allegóriák a nyelvben nem egyebek, mint a szavak démoni, elragadó színjátszása, a nyelvnek legnajyoob szabasu raise en soéne-je. Ha Petőfi azt énekli egyik vei sebem Lelkesítve zengjenek a harcok Csalogányai, a trombiták, , akkor nyilvánvaló, hogy az i oraert fuv hangszerekből ragyogó dramai aktorok vóltak, akik az asszociációk egész raját szabadítják föl a lélekben. Arany Jánosnak a szép őszről irt verse egyik szakasza igy hangzikt A kökörcsin újra tutor, A letiprott fü dagad a f lőttünk a r,ermysá V r Gydíos felhőket szárogat.