Dr. Hevesi Sándor: A szavak dramaturgiája Q 705

de Arany magátóiértetődő« Lévayt máskép iß elképzelhetjük, Arany fordításút ép oly kevéssé tudjuk Mt'l elképzelni, mint Toldit, vagy Buda hal*JUt. A nagy fordit nem fordit, hanem ujraszüli az eredetit, nem másol, hanem teremt. A fordító e művészete, épen a nyelvhez való viszonya révén, szimb óllkus miivé zet. "ásvalaki müvét kell újra átélnie és i

aus anyagban ujjáterem tenie. A zeneszerző, ha dalt va^y operát ir, a színész, a rendező ilyen értelemben szintén fordítók. Csakhogy ezeknek az utja visszafelé visz. "ig a fordit-' az átélésből iparkodik a nyelvi kifejezés felé, nekik a nyelvi kifejezésből kell visszahatolniok az élményig. II. De miféle természetű az a nyelv, amelyet mindig újra meg újra kell átélni? A korhoz és időszakhoz kötött élmény megmarad értékekkel, örökéletű szavakkal is gazdagítja a nyelv eleven kincstárát, de azért í folytonos változást, az örök megújhodást sem lehet soha kiküszöbölni a fejlődésből. A legelemibb erejű, a legősibu tartalmú szavak is a folytonos és mindennapi használatban kopnak és fakulnak, torzulnak és avulnak, kiürülnek és kiasznak, néha végkép elsülyednek. Jean Baul azt ©sndja, hogy minden nyelv színehagyott és kiszaradt metaphorak szótara, de hozzá kell fűzni, hogr ez a megfakult és elkopott az tömeg folyton a megv-slttóSa és megajhodaaa ut«m sóvárog, s hogy bizonyos mértékig minden uj költő éo minden uj író, sőt minden uj divat friss ülésével jur a nyelvnek. Lzért ven teljeoen ijaza fízily Kálmánnak, amikor ezt irjas "Ne ujits. - ez a farosa tanács valóban annyit tcszs ne irj" - o idevág Jules Leuaitre-nek, a francia kritikusnak gyilkos Ítélete Georges Ohnet-ről, aki el-