Solt Andor: Színház- és drámatörténetünk 1850-1896; Q 689
5« aZ 50-es évek folyamán uj drámaszerző jelentkezett Jókai Mószenélyében» ^ Hu ll a férj e c„ darabjának már a cime is elárulja hogy a divatos bűnügyi rémdrámák csoportjába tartozik« A Dalmaaz avar nép mesésen elképzelt világában; Ma nlim s sinister pedig az erkölcstelenségbe süllyedt hanyatlő osászári Rámában játszád; Mindhárom dráma Jákai egy-egy novellájának színpadi változata?' cselekményük egy anekdotikus mag körül fejlik ki exoticumba baji •hatásvadász6 jelenetek során 1857-ben mutatták be Jákai Dézsa G yörgy c 0 drámáját. Nem vitás» ' hogy irái bátorság kellett ahhoz, hogy abban az időben a parasztfelkelés vezérét hősként vigye valaki színpadra? s Dézsa sorsa iránt együttérzést és részvétet keltsen« A darab azonban alapjáb c hibás« Dézsa - Jékai szerint - nem az elnyomott nép felszabadítás érdekében fog fegyvert, hanem magánbosszubálo ü III» felvonás 2«, jelentében van egy monológ, amelyben Dézsa kimondja, hogy neve olyan eszme, amely milliókban él, akik emberhez méltatlan sorbántengődnek., -De a darab folyamán Jákai non tudja ezt igazolni, nem mutatja be főhősének sem emberi, sem történelmi nagyságát« Akárcsak harminc évvel később Spartacus Csiky Gergely drámájában, Dózsa György is szerelmi szenvedélyének lesz áldozata«, Ezt a hamis felfogást Jákai még azzal is tetézi, hogy a drámában felléptet eg] cigány asszonyt is, aki áva inti a népvezért attól? aki a "bort ner. issza"j Dézsa valóban egy gyenge pillanatában szabadonbocsájtja a foglyul ejtett főurakat? köztük Bornemiszát, aki azután a következő csatában legyőzi őt s kiszolgáltatja szipolyainak« Az ilyen szó játékokra alapított ötletek kedvéért Jókai feláldozta a történeti igazságot., Bosszantó az is, hogy a népet. Dézsa közvetlen híveit, - szinté érthetetlenül - ostoba, aljas csőcseléknek rajzolja meg, csak azért, hogy a me lo dramatikus stilusvegyi, tés divatja értelmében komikus figurák is szerepeljenek a darabban, A darab legpozitívabb vonása éles arisztokrata-ellenessége^ sajnos ez sem meg-