Solt Andor: Színház- és drámatörténetünk 1850-1896; Q 689

- log együgyű szerzete sej gzellemfi 5 Rur tints sógot«/ Gabányi árp

ád /1855 - 1915/ a száraz komikumot képviselte; epés, Mzsártc*! apákat, vígjátéki pedánsokat játszott, erre predesztinálta szikár alakja, gondterhelt arca, érdes beszédmódja. Egyike volt legkitűnőbb Moliere— színészeinknek. /Harpagon, sganarelle, Argan/ Az eredeti magyar darabokban a parasztszerepekben tűnt ki, egy ideig ő volt a Nemzeti szinház Tiborea« £« jászai Mar

i /185o— 1926/, a "legnagyobb magyar tragika" ? már Molnár György Budai Népszínházában tűnt fel, onnét Kolozsvárra szerződött, első fellépte a Nemzeti színházban 1872 áprilisában volt. Rendkívüli képességeire már szigligeti is felfigyelt, ezért osztotta rá Antigoné szerepét. Művészete a maga teljességében azonban paulay igazgatása és rendezése alatt bontakozott k±„ Leghíresebb szerepei ekkor 1 Mirigy? Éva? Stuart Mária, Erzsébet,' Medea, - főleg pedig Elektra«, Jászai Elektrája szinte fogalommá vált, annyira tökéletes volt - ennek az alakításának emlékét számos irodalmi tanulmány, szerepelemzés örzi

0 /ajánlható olvasmány: péterfy je no praraacurgiai dol

gozato

k.«,/ Művészetének lényegét abban lehetne meghatározni, hogy a tragédia pátoszát egybe tudta kapcsolni a realizmussal, szenvedélyes, lobogó temperamentuma a legtisztább humánumba olvadt fel? egyszerre volt magyar és klasszikus« Ugy adta önmagáthogy teljesen felolvadt az iró alkotta szerepben«, Mindig egész embert ábrázolt; a jellem legváltozatosabb, legaprólékoeabb megnyilatkozásait is tökéletes egységbe fogta össze, az indulat különböző árnya."!atait a legtermészetesebb átmenetekkel hidalta át

e gászai természetesen a századforduló után is legnagyobb színpadi egyéniségünk maradt, mintegy képviselője volt a klasszikus realista játékstílusnak, ebből a szempontból helyes irányt mutatott a század elején jelent kező különböző naturalista vagy antirealista tendenciák zűrzavarában« /Ajánlott olvasmány- jászai Emlékiratai.,/ lm A tragédiában jászai partnere Nagy Imre / 1049 - 1833/ volt; daliás-alakjához gyönyörűen csengő hangja járult, játékában retorikus hatásokra törekedett« Prielle Kornélia örökébe Helvey Laura lépett, Kezdetben fiatal hősnőket játszott /pesdémona,