Solt Andor: Színház- és drámatörténetünk 1850-1896; Q 689
- 85 fordulnak, elkergetik és megbékélnek a magyar gazdával« Madáchnak a nemzeti kérdésről vallott felfogásában még a magyar nemesség sovinizmusa jelentkezik, de a darab harcra buzdit a "műveltség" cinén betolakodó germán imperializmus ellen, leleplezi, hogy a bécsi civilizálna" mögött kizsákmányolás, gyarmati elnyomás szándéka lappang» A c ivilizáto r keletkezésének időpontjában kéziratban maradt. 194o-*es években került csak .színpadra, amikor is erősítette a magyar antifasiszta.mozgalmait« 4o A z 186o-as évek politikai harcainak légkörében irta Madách Méze s c. drámáját /1861/. Ebben a műben ótestamentumi tárgyat dolgozott fel? a zsidók kivonulását Egyiptomból, vándorlásukat a pusztában s megérkezésüket az ígéret .Földjének határára« Madách ezt a biblikus tárgyat politikai állásfoglalásának kifejezésére használta félj az egyiptomiak és a rabságban sinylődő zsidó nép sorsában az osztrák elnyomók és a magyar nép ellentétét ábráz ól*» .. ta» Mézes alakjában az igazi népvezért mutatta be; hősiesen harcol a nép érdekeiért, a megalkuvás, a gyávaság, az opportunizmus ellen, ha kell, kemény eszközökkel neveli népét arra, hogy méltóvá váljék a felemelkedésre, a szabadságra« A dráma mondanivalója a maga korában világos volt. A magyarságnak ki kell használnia Ausztria külpolitikai helyzetének gyengeségét s megalkuvás nélkül ki kell harcrolnia a 1849-ben elvesztett szabadságjogokat» Igaz, hogy ebben a drámában is megmutatkoznak Madách világnézetének korlátai, elsősorban abban, hogy a "Kánaánt" nemesi szemszögből képzeli el s nem abból a népi állásfoglalásból, amely például Petőfi A XIX« század kö ltő i c. versében nyert megragadó kifejezést, tovibbá, hogy felbukkan a drámában az "egyedül va'gyunk" pesszimista gondolata. De ennek ellenére a mü befejezése optimista, mert arra biztatja a nemzetet, hogy minden köfl&mények között helyt kell állnia, s ha még nem is szakadt vége a szenvedéseknek,, az idegen elnyomásnak, el kell jönnie a felszabadulásnak is„ a Méze s-t. 1888-ban Kovács Gyula, a századvég egyik kiváló tragikus színésze és rendezője Kolozsvárt előadatta, majd 1925-ben Hevesi Sándor rendezésé'ben került' szinré a Nemzeti színházban, jászai Marival a női főszerepben.
