Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

- 36 ­játszás megteremtésén fáradoztak, bizonyitja az is, hogy Vörösmarty megemlékezik az ifjúság és a házafiasan gondolkodó nők színházláto­gatásáról is, s emléket állított annak a derék napszámosnak is, aki ingyenmunkával járult hozzá a színház felépítéséhez, S aszal, hogy az előjáték befejező jelenetében maga Árpád veszi védelmébe az üldözött színésznőt, megint azt hangsúlyozza Vörösmarty, hogy színjátszás és hazafiság ugyanazt jelenti. 11. Vörösmarty jelentős segítséget nyújtott drámairodalmunk és színé­szetünk fejlődésének dramaturgiai tanulmányával és szinikritikáival is. Vörösmarty a drámakritikus sok tekintetben jelentősebb Vürösmaily­nól, a drámaírónál. Bírálataiból, elméleti fejtegetéseiből ma is sokat tanulhatunk. A 20-as évek közepén uj drámaírói nemzedék lépett fel irodalmunkban. /Szigligeti Ede, Garay János, Tóth Lőrinc, Gaál Józsof, stb./ Ezek az irők alapvető elvnek tekintették dráma és élet, dráma és nemeztiség szoros kapcsolatát, harcoltak a rossz német dráma befolyása ellen, lelkesedtek a francia romanticizmusért. De mint gyakorlatban kezdők, darabjaikban súlyos hibát követtek el, különösen a belső motivációban , a helyes szerkesztésben. Ez gyengítette drámáik hatását a csökkentette haladó jellegű mozgalmuk hitelét. Drámairodalmunk további sorsa at­tél függött, hogy milyen mértékben sikerül az uj drámaíró nemzedéknek egy olyan drámaírói technikát elsajátítania, amelynek birtokában biz­tosithatja a polgári haladás irányában mutató nemzeti jelüqgü színmü­vek naradangó sikerét és ezzel egyúttal felszámolhatja a fejlődés útjában álló német szini hagyományokat. Ez a feladat szabta meg a Dramaturgiai töredéke k célkitűzését, anya­gát és szempontjait. Vörösmarty tisztóban volt azzal, hogy a művészi \ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom