Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

- 34 t y Pontyikkal szemben. Ilangai azonban csa

k asszonygyülclő, s ebből is hamar kigyógyul, elég gyönge motívumok következtében:-megpillantja a bájos Vilmát s elolvas egy szerelmes verset. Vörösmarty ílangait a parlagi, vidéki ifjak ellentéteként képzelte el, de a kor haladé magyarját valós'gban nem ő, hanem Ligeti képviseli, ez beszél Széchenyi reformjairól: gőzhajóról, Duna szabályozásról, hid építési tervekrd . Ilangai győzelme tehát csak erkölcsi s nem társadalmi, világnézeti győzelem. A faragatlan nemes gavallérok kétszeres felsülése erőltetett, csakúgy, mint a fátyol-motivum. A bonyodalom nem eléggé természetes, az iró hamar kifogy az ötletekből. A kétféle bonyodalom összevegyítése is arra vall, Vörösmarty félt, hogy darabja nem lesz eléggé változatos, igy azonban hosszadalmassá, fárasztóvá lett. Legjobban sikerült a szerenád-jelent, s a három ficsúr bemutatkozása Ligetinél. A vénlány Katica, Lidi és Csiszár hagyományos vígjáték típusok. Típusok maradtak Gyula, Rigó és Kacor is, hiányzik belőlük az az egyénítés, amellyel pl. Kisfaludy Károly Mokányéés Perföldy alakját élővé tudta tenni. Jobban sikerült Vilma ábrázolása: eleven, egészséges gondolkodású, kissé kacér, de mélyen érző leány, minden szentimentális ábrándozás nálkül - olyan, amilyennek Vörösmarty a maga nőideálját elképzelte. Párbeszédei Ilangaival elmések, finomak. 10. Árpád ébredés

e ünnepi glőjáték, ezzel nyitották még a Nemzeti Színházat /akkor még: Pesti Magyar Színházat/ 1837. augusztus 22-én. A rövid kis prológus Vörösmarty egyik legjelentősebb alkotása, mély és gazdag mondanivalójával jóval túlemelkedik a szokványos alkalmi müvek színvonalán. A Nemzeti Színház megnyitására igen feszült politikai légkörben került sor. Az 1830-36-1 reforaor3sággyülést a bécsi kormány feloszlatta s meginditatta a támadást az ellenzék ve-