Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688
- 3 társulat művészi vezetője Berzeviczy Vinc e volt, aki körülbelül olyan szerepet vállalt a társulat életében» mint másfél évtizeddel előbb Kulcsár István a második pesti színtársulatnál. Berzeviczy néhány hasznos ujitással igyekezett színészetünk művészi színvonalát emelni. Dramaturgiai állást szervezett* a jobb színészeket* pl. Megyerit kötelezte* hogy gyakorlati leckéket tartson társainak* 1829-ben pedig Játékszini tudósításo k cimen megindította az első magyar színházi szaklapot. Igaz* hogy a folyóiratbői mindössze 16 szám jelent meg* s a benne közölt szinikritikák meglehetősen alacsony színvonalúak voltak* mert csupán a külsőségek bírálatára szorítkoztak* de mindenesetre felhívta a figyelmet a rendszeres színibírálatok fontosságára s ösztönzésül szolgált ahhoz* hogy a lassanként meginduló szépirodalmi folyóiratok állandó figyelemmel kisérjék színjátszásunk eseményeit. Kassán már együtt találjuk a későbbi Nemzeti Színház első nagy nemzedékének legkiválóbb erőit: Egressy Gábort* a Lendvay-párt* Megyerit* Eáncsyt, Szerdahelyit, a régiek közül Udvarhelyi Miklóst, Szentpéteryt, Kántornét, Szilágyit. Velük került sor 1833. február 15.-én a Bánk bán ősbemutatójára* Udvarhelyi Miklós jutalomjátéka alkalmiból. De még ugyanebben az évben a társulat egy része Budára ment* egy másik része pedig visszatért Kolozsvárra* s igy Kassa elvesztette jelentőségét színészetünk további fejlődésében. 5. Vidéki színtársulataink működésének 1815 és 1833 között az volt a jelentősége, hogy ébren tartotta a nemzeti színjátszás eszméjét. Színészeink áldozatos és hősies munkája nyomán a középnemesi társai dalom egyre szélesebb körében valt tudatossá a sszinjátszás fontossága, politikai és művészi jelentősége. A vármegyék nagy része egybekapcsolta a színészet támogatását a demzeti függetlenség megvédésére irányuló mozgalommal s ezzel lehetőséget nyújtott arra* hogy a régóta hangoztatott követelés: az állandó magyar színjátszás megteremtése a