Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688
s Bujdosó k cimen 183o-ban nyomtatásban kiadott. Toldy Ferenc ugy tudja, hogy a darab csak üggyel-bajjal ment át a cenzúrán s ezen nem is csodálkozliatunk, mert a drámának komoly hazafias mondanivalója volt. A drámai cselekmény magva Kont, a "kemény vitéz" története, akit Zsigmond király, mint lázadót elfogatott a társaival együtt Budán törvénytelenül kivégeztetett. A történeti források alapján Vörösmarty est a tárgyat széles történeti alapra helyezte. Az ötfelvonásos dráma sürü színváltozások során bemutatja Zsigmond önkényeskedéseit, Kont és családjának, valamint híveinek bujdosását, elfogatását, a főhős utolsó óráit a börtönben, a végezetül az ország lázadását és Zsigmond fogságba vetését. Ebbe az eseménysorba Vörösmarty beleszőtte egy másik bujdosó vitéznek, Korpádinak a történetét, reménytelen szerolmét Julia iránt - Julia Vajdafinak, • * Zsigmond egyik főemberének a leánya, s kettejük gyászos pusztulását. A Bujdosó k jóval mozgalmasabb, színesebb Vörösmarty előző drámai alkotásainál. Itt már igazi drámai konfliktusokkal találkozunk. Jellemei is összetettebbek, bonyolultabbak, nem eposzi hősök, liánom drámai figurák, akik egyéniségük alapján cselekszenek. A dráma széles történeti korképet nyújt, Vörösmarty bemutatja a nemzet m nden társadalmi osztást és rétegét az uralkodótól kezdve a népig A drámának azonban nagy fogyatékosságai is vannak. A cselekmény rendkívül zsúfolt, a motívumok sokszor keresztezik egymást, nem kapcsolódnak szerves egésszé. Korpádi-Julia sora pld. csak lazán függ össze Kont történetével. A gyakori színváltozás miatt szinte előadhatatlan. Iloísy Vörösmarty drámairól képzeletét mennyire befolyásolta epikus látásmódja, arra vonatkouólag jellemző, hogy a
