Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (2. rész: a reformkor); Q 688

- 1 I. Színjátszásunk 1815 és 1833 között. 1. A második pesti 3ZÍntárBUlat szétosztála utan /1815 nyarán/ a magyar színjátszás súlypontja a fővárosról vidékre helyeződött át, PestBudán hosszú éveken at nem volt magyar nyelvű színielőadás» a különböző vandorszintársulatok csak átmenetileg tartottak gyenge» művészi szempontból jelentéktelen előadásokat. Kivételt osak a székesfehérvári színtársulat pesti vendégszereplése jelentett 1819/20-ban. /Lásd alább Kisfaludy Károllyal kapcsolatban./'Fővárosunkban a rendszeres magyar nyelvű színielőadások csak 1833-ban indultak meg újra. 1815 és 1833 között három vidéki város színjátszásáról kell megemlékeznünk. Ezek: Miskolc» Székesfehérvár» Kassa. 2. 1815-ben Mlskol

o mentette meg a pesti színtársulatot a szétzülléstől. A Benke József és Murányi Zsigmond vezetésével idevándorolt csapatnak Déryné volt a legnagyobb erőssége. A társulat, amely a Korona-vendéglő udvarában álló kocsiszinben játszott, annyira megkedveltette a miskolciakkal a színházat, hogy 1819-ben sor került egy állandó színházépület alapkőletételére. Az élületet 1823-ban nyitották meg Kisfaludy Karoly A tatárok Magyarországba

n c. drámájával, /A kiskolci színjátszásra vonatkozólag lásd Déryné Naplóját. Kötelező olvasmany!/ 3. A székesfehérvári színésze

t fénykora 1818 és 1824 közé esik. A társulatot Balog István szervezte meg Fejér megye anyagi és erkölcsi támogatásával . Balog Istvá

n /1778-1873/ a magyar színészet hőskorának egyik érdemes munkása volt. A század elején fáradhatatlanul munkálkodott a magyar színjátszás elterjesztése érdekében, főleg a Dunántulon..Mint színész elsősorban komikus szerepekben lépett fel. 1839-től 1854-ig a Nemzeti Szinhaz tagja volt, de inkább csak adminisztratív teendőkkel bifcták meg, mert ripacskodó túlzásai már nem illettek be a Nemzeti Színház / együttesének magasabbrendő játékstílusába. Szamos darabot irt, kötülük