Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (Kezdettől Katona Józsefig); Q 686

2o ­3*. Vörösmarty a húszas évek végén kiábrándult a nemesség moz­galmából. Egyidőre felhagy a közösségi, nemzeti témákkal és képzeletének álomvilágába vonul vissza© Ennek a korszakának drá­mai alkotása a Csong or é s Tünde /1831c/ Ez a mesejáték kétség­telenül a magyar költői nyelvnek egyik legnagyobb diadala. Is­meretes Kölcsey nyilatkozatag "Csongort olvasám Pesten; s mivel a drámai akció nem képzeletem szerint ment. alkalmas hidegséggel«, Itthon elolvasám másodszor magamban, s harmadszor ismét sógor­asszony :.mnak 0 .Ezen harmadik olvasás megkapott. Ezer oda nem va­lók és másképpen valók mellett is Csongor kincs«, A mi Vörösmar­tynk nagy, költő és ritkán nagyobb, mint Csongor sok helyeiben» 11 Gyulai Pál a következőket mondja a dráma nyelvével kapcsolatban« "Vörösmarty költői tehetsége majd minden oldalrői nyilatkozik it te, páthosz és naivság, népies humor s a leggyöngédebb lira, mély reflexió és játszi szeszély olvadnak itt össze va.lóságos varázzsá, mely éppen ugy elbűvöli az olvasót, mint Csongort Tünde szerelme." A Csongor és Tünde költői nyelve ,vál.tozatos jelenetei, gazdag képselőerővel megelevenített alakjai ellenére sem vörö"vv"ty legtökéletesebb alkotása© A darab Vörösmarty vi­lágnézeti válságát tükrözi, mondanivalója azt példázza? hogy'az - , V . igazi boldogságot az leli meg, aki menekül a valóságtól? aki az irracionalitásba,, a tündérvilágba menekül, A darab elitéli a hatalom- és kincevágyat, az öncélú tudást, de közösségi-nemzeti problémák szóba sem kerülnek; Csongor a szerelemben? tehát a magánélet boldogságában leli meg az élet "végső titkát©" Maga Vörösmarty egyik kritikájában kitűnően jellemezbe a Cson gor és Tünde féle mesedrámák korlátait- "Az eféle költeményekben a leg­magasabb költői .lángész kívántatik, még ez is igen hamar kimerül s egyhangúvá lesz képeinek és jellemeinek általánosságával; rend­szerint hibázik benne a fold, a kor ? nemzetiség zamat ja 0'©e a költő Bh gfosztja müvét a változatosság bájaitól? épugy ? mint a valószínűségtől© Ebből.látni, hogy az élet földétől távozást miniig igen drágán fizetjük meg, s hogy ahhoz, ha ógyszer-más­ezor kirepülni martünk is, mindinkább vissza kell törekednünk? s még magasabb eszméinket is az élet szokott és ismeretes ké­peibe öltöztetnünk©" Ä Csong or és Tünde bfejezése is arra utal. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom