Solt Andor: Vezérfonal a magyar színház- és drámatörténet anyagához (Kezdettől Katona Józsefig); Q 686
- 3 koztí . le mindenesetre felhivta a figyelmet a rendszeres szinibirálatok fontosságára s ösztönzésül szolgált ahhoz, hogy a lassanként meginduld szépirodalmi folyóiratok állandó figyelemmel kisérjék szinjátszásunk eseményeit. Kassán már együtt találjuk a későbbi Nemzeti szinház első nagy nemzedékének legkiválóbb erőitj Egressy Gábort, a Lendvay-párt, . Megyerit, Eáncsyt, szerdahelyit, a régiek közül Udvarhelyi Miklóst, Szentpéteryt, Kantomét, szilágyit. Velük került sor 1833. február 15.-én a Bánk bá n ősbemutatójára, Udvarhelyi Miklós jutalom játé ka alkalmából* De még ugyanebben az évben a társulat egy része Budára ment, egy másik része pedig visszatért Kolozsvárra, F Így Kassa elvesztette jelentőségét szinészetünk további fejlődésében. ' 5» Vidéki színtársulataink működésének 1815 és 1833 között az • volt a jelentősége, hogy ébren tartotta a nemSeti. szinjátszás eszméjét, színészeink áldozatos és hősles munkája nyomán a középnemesi társadalom egyre szélesebb körében vált tudatoasá a szinjátszás fontossága, politikai és miivészi jelentősége. A vármegyék nagy része egybekapcsolta a szinészet támogatását a nemzeti függetlenség megvédésére irányuló mozgalommal s ezzel lehetőséget nyújtott arra ; hogy a régóta hangoztatott követelés;' az állandó magyar szinjátszás megteremtése á következő évtizedben valóra váljék. 6. Megemlíthetjük még, hogy Kisfaludy sánáör kezdeményezésére 1631-ben Balatonfüreden is megnyilt egy szinház, a kolozsvári és a miskolci után a harmadik kőszinház Magyarországon. A szinház felépítését ß dunántuli középnemesség áldozatkészsége tette lehetővé -ez is mutatja, hogy ebben az időben az állandó magyar szinjátszás eszméje már meggyökeredzett társadalmunk hazafiasan gondolkodó- polgárosodni vágyó rétegében, A balatonfüredi színházban, amely 1878-ig állt fenn, természetesen csak nyáron játszottak, de a fürdőidény slatt legjobb fővárosi szinószeink léptek benne fel. ' *
