Feldmann, Miroszlav: A hátországban; Fordította: Áchim András; Q 662
. --49mint ő maga! Peöig én örök.: életemben erkölcsös asszony YQ.lt am, kedvesem! Csak az esküvőm után adtam oda magam az őrnagynak! Istenem! Mit fog szólni a férjem, az a tökéletes úriember?! Vera: Könyörgök, hagyd abba. Még nincs minden elveszve. Őrnagyné: Minden elveszett! Eugénia meg akarja szülni a gyereket, örákon keresztül próbáltuk rábeszélni Pribanie-cal együtt... Vera: Hogyan? Ti ketten? őrnagyné: Igen, tőle tudtam meg mindent.Ez a flu te totől-t alpig megbízható.Szereti. Mit mondtam, szereti? A2 semmi-» imádja! lem tud nélküle élni. Mindent kinál neki:Sze~ reimet.pénzt, ami a Dőre alatt is van* ingem kért meg, hogy segítsem Eugéniánál. 6 pedig nem akarja...és nem akarja! Onfejü és bolond, mint minden Lobenmayer M akarom mondani, mint az én nővérem! Mit csináljak?Mit csináljak? Ebbe bele örülök! Vera: Aludni kell rá egyet. Végülis Pribanic meg Eugénia majd csak megállapodnak balamiben. Crnagyné: Gondolod? Vera: Feltétlenül./cseng a telefon, Vera odamegy/ Bocsáss meg.. Halló, itt Goraninné.Jónapot kívánok, előljárd ur... igen...a férjem itthon van. Az irodában.ügyfél van nála. /rövid szünet/ Sürgős as ügy? ön idejön? Nyomban? Kérem. A viszontlátásra. Őrnagyné: A járási előljáró! Idejön? / tükröt vesz elő a táskájából, puderozza magát/ Ä postafőnök azt beszéli, hogy az elöljáró állandó telefonösszeköttetésben van Zágrábbal, azt is mondtap hogy miért...de azt már elfelejtettem. Megvan most nekem a saját gondom! Mi közöm máshoz?!Vagy ugy gondoloa, hogy engem is érint? Meddig marad ez az előljáró nőtlen? egyiaőöen arra gondoltam, hogy jó parti lenne Eugénia számára! Erről most már nem is merek álmodni, un, ao 6y én milyen boldogtalan vagyok, Vera! Te még élvezed a szerencsétlenségemet! Vera: Nem tudom milyen jogon... f
