Gorcsakov, Nyikolaj: A színházi előadás rendezése; Q 603

5 zük meg a könyveket, melyek a szekrényben, vagy a könyvespolcon nyugszanak, gyönyörködjünk a falon függő képekben, szemléljük meg az egész lakást, menjünk ki az utcára és térjünk onnan vissza. Ha a darab szinhelye a végtelen hazánk mezője, vagy erdője, sztyeppéje vagy hegyei, akkor a mi utazásunk még elraga­dóbb lesz. Telepedjünk meg ott is a darab hőseivel együtt, men­jünk velük a sztyeppére megnézni a naplementét, töltsük az éjsza­kát a pásztoroknál, szedjünk a kertben málnát, fürödjünk a patak­ban, sütkérezzünk a napon, szaladjunk be az eső elől a házba, stb. Barátkozzunk meg a darabnak szereplő személyeivel, ellenőrizzük magunkon, hogy kellemes lesz-e nekik azok közt a diszletek közt élniök, amelyeket mi az elképzelt helyen elvégzett sétáink ered­ményeké pen fogunk felállitani. Igen sok függ a rendező munkájában attól is, hogy világosan és helyesen értse a szerző szinpadi uta­sításait, amely azokra a környezetekre vonatkozik, hol a darab cselekménye lejátszódik, A darab cselekményének az eljö­vendő előadásban a szinészeknek - a szerep előadóinak - következe­tes, a mese logikájára alapozott cselekedeteiben kell megtestesül­nie, Abból a célból, hogy a darab eseményeinek a logikája világos­sá, hathatóssá váljon, az alapeszmét - végső célt - teljes mér­tékben kifejezze, a rendezőnek még a drámai raü boncolása, elemzé­se idején meg kell találnia a darabon végigvon u^­15 cselekményt, vagyis a cselekmény fő­vonalát • Sztanyiszlavszkij azt mondotta, hogy a cselekmény fővonalára "mintegy ráfüződnek a darab legfontosabb eseményei". Végigvonuló azért, mert a cselekmény logikája, a darab eszméjét igazoló szereplők cselekedetei végigvonulnak az egész darabon," i A cselekmény fővonala segit a rendezőnek megtalálni a darabban azt az alapeseményt, amelyben a darab eszméje keletke­zik, azután azokat a fő epizódokat, amelyekben az "érte" és az "ellene" harc kifejlődik és végül azt az eseményt, amelyben az eszme diadalt arat, így a cselekmény fővonala a legszorosabb kapcsolat­ban van a darab alapeszméjével, főfeladatával, végső céljával. Sok rendező hajlik arra, hogy a darab eszméjét a mü első olvasásának a befejezése után kezdi keresni. Ez aligha helyes. Hogy állapifchatnók meg egy nagy műnek az eszméjét, amikor róla bér világos, átfogó, de még csak általános és néha felületes benyomá­sunk van, mikor még nem tudjuk részletesen elmondani a tartalmát anélkül, hogy bele ne pillantsunk a darabba, még nem ismerjük egy sor szereplő magatartásának az okait, nem látjuk a fantáziánkban azt a környezetet, amelyben lezajlanak az események és gyengén is­merjük azt a kort, melyet a szerző ábrázol. Hiba, ha a rendező és a művész csak a saját érzései­ben bizva, közvetlenül az elolvasás után állapitja meg a darab eszméjét, I/3S84. - Pné

Next

/
Oldalképek
Tartalom