Gorcsakov, Nyikolaj: A színházi előadás rendezése; Q 603
- 37 szakban egy, a darab szüzséje szempontjából igen fontos cselekvést bemutassunk, akkor a rendezd kérje fel a színészeket, hogy játszszák el a jelenetet. Ha a darab megkívánja, hogy a színészek mozogjanak, ilyen esetben semmiképen sem volna észszerű mindenáron az asztalhoz láncolni őket. Sztanyiszlavszkij szerint a szinész és a rendező nyelvén az "érteni" szó mindig azt kell, hogy jelentse, hogy "cselekedni" • Éppen ezért állithatjuk, hogy á színészeknek már az asztal mellett végzett munka során meg kell kezdeniük a cselekvést* az egy« másrahatást szöveggel és a partnerükkel kialakitott viszony utján. Igy azután az asztal melletti periódus végén a szindarab mint "szavakbaöntött" cselekvés hangzik majd és részben a fizikai cselekedetek egész sorát veszi segitségül, Sztanyiszlavszkij: "A szinész munkája" cimü könyvében /a mü harmadik, hetedik és kilenoedik fejezeteiben/ értékes útmutatásokat találunk a rendezőnek a színészekkel kapcsolatos munkáját illetően. Ezek az utmutatások a rendező és a szinész közös munkájára vonatkcznak, amikor is az asztal melletti periódus alatt közösen formálják meg az egyes személyek megjelenítésének részleteit. Az i organik us cselekvések A rendező megfelelőnek találja a színészek asztal mellett végzett munkáját. A színészek számára az egymáshoz és a darab eseményeihez való viszonyuk nemcsak hogy világos, de annyira el is sajátították azt, hogy bár még az asztalnál ülnek, de amikor a szöveget mondják egymásnak, már bizonyos mértékben valódi kapcsolat jön létre köztük, megszületik a kölcsönhatás. Kérdeznek, felelnek, szidják egymást /természetesen csak akkor, ha ilyen cselekmények szerepelnek a színdarabban/, gondolkodnak, bizonyítanak, elutasítanak, értékelik a szomorú és örvendetes eseményeket, szeretik,gyűlölik, megvetik, tisztelik egymást /ismét csak akkor, ha ilyesmi szerepel a darabban/. Szóval a színészek megértették mindazokat a belső cselekményeket, amelyek az általuk alakított személynek a darabban őt körülvevő környezethez való viszonyának helyes megértéséből erednek. A belső cselekvéseken kivül, s azokkal párhuzamosan azonban a színésznek számos külső, egyszerű és bonyolult fizikai cselekvést is véghez kell vinnie« A színésznek tudnia kell járni, ülni, enni, inni a szinpadon, megérkezni, eltávozni, öltözködni, stb. Egyetlen olyan színpadi helyzet sem létezik, amelyben a belső cselekedetek vonala ne lenne szorosan egybekapcsolva egész sor fizikai cselekedettel. A rendező rendkívül fontos feladata, hogy felfedje és helyesen állapítsa meg valamennyi szereplő számára külön-külön és az egész kollektíva számára együttesen is /pl. a tömegjelenetekben/ ezeket a fizikai cselekedeteket. Nem elég szóban 1/3984. - Pné
