Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558
nép mivószefcén és Rómában a színjátszás uj korrzaka virágzik tli #eit a görög eredetű, görögből latinra átdolgozott komédiák Korszaka • é' , v Mielőtt azon an a latin szinh dstörtáneloanék er a a lear jelentősebb korszakára rátám nk, beszélnünk koll a satlrák mellett a másik népi eredetű nzinj úték-íaj tárói, mely trag -diák közjátékaként, cirkuszi raüsorsz nk nt századokon keresztül fennmaradt. az atellana. ügy őrzi a hagyomány, hogy i.e. m ejy makacs dögvész alkalmával, araikor a székásos vallási sz reartások nam bizonyultak elégségesnek az istenek kiengesztelésére, az Hlam Etruriából hozatott színészeket, etruszk néven histriorok at, akik fuvolaszóval, tánccal és szöveg nélkül adtak elő jeleneteket. Az ateliánu csakh mar alvilágiéi odott, »áfbe sédet Írtak hozzá és mulatságos, közkedvelt műfajjá vált. Az at 1 ána szereplői állandó tipu3ok vol ak, meséjük is hasonlított egymáshoz, AZ atellána ál landó tipusai tovább élt sk a középkor bistrióinak jeleneteiben, majd a conmédia dell'arte-ban, sőt még ma is élnek az ol z nemzeti játékokban. Ilyen állandó tipu volt pl. a vén, zsugort, szoknyavadász Pappus, a tudálékos," púpos Dostams, a na ; az .ju, nagyevő ífecen, v y az ör las u észjá 'áött accus, aki még a Bayar betlehemes játékokban in mo; jelenik, mint a no házéi fog ásu oro oísztors Maksus. uzek az atellána tipunok mai cirku-szaink bohócainak in ókori ősei. Az i.é. 1. században az a tel ána egyre inkább a politikai satira felé hajlott. Az i.u. első évtizedekben ezért ut sitottík ki az atellóna-szinósz .cet Kómából. II. ' Időszámításunk előtt 240-bsn egy hivius Andronicus nevű felszabadított görög rabszolga /élt i.e.kb. 284-204./ ható ági engedéllyel görög komédiákat vitt szinp dra latin dtdolgozásban.AS elő dásnak sikere volt. Romában Cn. N&vius /m« ?h.i.e.201./ maid
