Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558

is. iájöttek orra, hogy bizonyos eszközökkel könnyebben keríthetik hatalmukba az állatot, de arm is rájöttek, hogy a lesújtott állat bőrébe őltöz tt vndász jobban ueg tudja közelíteni a vadat ós könnyebben leterítheti. A szinjátszáeban is jelentkeznek az aj motívumok, vaöósztanc ok:- a 1 színesedik az eddigi gyűjtő táncok köre. /Ilyen vadász,táncokat még na is őriznek az észak-amerikai préri indiánok/, v vadásajtáncoknak még több erőt tulajdonítottak, ép en őzért sók al nagyobb jelentősége volt és szélesebb társadalmi negraozdulást jelentett. A vadászjfcánc igen hasonlított a cyüjtő táncokhoz, ugyanagy lejátszották a vadászatot, de már egy lépéssel tovább mentek. Lenyúzott állat bőrbe bujt emberek táncoltak és a tánc végén, anikor elejtették az állatot f egy kisebb szertartás következett! a megölt állat ereje át ent a győzőbe. ízek a vadászjátókok Igm nagy fejlődést jelentenek a czinjátezáoban, itt az emberek már nemcsak önenguáit játszották, Irinen másnak a "bérébe" is bebújtak, eőt néhi álarcot is használta:, cgy-ogy állat képét utánozták. A vadász játékok fomájából alakult ki egy későbhi fejlődési fokon a harcijáté

k. Lényege ugyanaz mint a vadászjét&oknsk, csak itt mór az összeütközés ember és ember között van, nem ember és valamilyen természetfölötti hatalom között, zek a táncok több szereplőt go^alkoztatmk, hosszabbak és bonyodalna&abbak. A new ós a hangklsértt 6p„ en olyan jelentős ;nint az előző táncoknál. A táncokban a nők nem vettek részt. A további fejlődés során, ahogy az életnek nind több 60 több területét, jeleneégét ismerték meg, ahogy a vallási elkép» zolós gazdagodott, ugy al kuit a azinjátszás is. A. pásztorkodás1jelentkezik a ozinjátazásban, uj tartalommal és uj formával. A táltosszinjétozÁ

s kor-szaka ez. A táltos - aki a legtöb et tud, a bölcs, tapasztalt erntaer, aki vezeti a törzset - a csinjá ázásban is megkapja méltó helyét. A szinjátssAe formája átalakul,