Bereczky Erzsébet-Gláser Magdolna-Szőnyi Sándor: Színház- és drámatörténeti jegyzetek; Q 558
onálissá vált drámai tlpusok .az egyes jellemek,társadalmi osztályok megszemélyesítői,amelyek egy-egy szinósz szerepkörét alkotják. A kínai szinház történet e. Az ősi kinal dráma - a japánhoz hasonlóan - az ősközösségi társadalom kollektiv háborús,természet-Imádó,vagy vadász-ünnepeiből,az ezeken előadott pantominikus táncokból fejlődött ki.Ezeknek a táncjátékoknak tartalma és formája egyaránt i egváltozik az osztálytársadalom kialakulásával. Vallás i tartalmat nyernek azáltal,hogy a játék magi> kus-szimbolikus cselekményével az istenek szándékát igyekeztek kedvezően befolyásolni .Ami a formai változást illeti,ekkor már nemcsak népi kórussal, hanoin egy isten éo annak papnője között le játszódó, továbbra is erősen pantomiiaikus jellegű dialógussal is találkozunk, melyet prózával,énekkel és tánccal tarkítottak. Az i.e. IV. században a színjátszás a vallási jellegen tul már a történelmi küzdelmek művészi ábrázolójává is válik .Ezért a császárok szívesen látják palotáikban azokat az állandó társulatokat alkotó színészeket,akik az éppen uralmon lévő dinasztia őseinek nagyszerűségét példázó misztérium-szerű drámákat játszák. A kínai középkor - az i.e.2oo körül kezdődő an korszak egyesitette a színjátszás addig elért eredményeit,hogy ezzel megvesse a vallástól független,világi színjátszás alapját Jnnek a kornak drámái nem maradtak fenn,de feljegyzések alapján ismeretes,hogy nagy részükben,mind a komoly tárgyuakban,mind a komédiákban a népi fantázia hősei jelentek meg a kínai színpadon. A kinai színjátszás a mai formáját igen korán,a Tang dinasz«» tia alatt /617-9o7/ érte el .Ebben az időben már különös gondot fordítottak színész-utánpótlás nevelésére * 735 körül Tang ííüan Tszunk császár színművészeti akadémiát alapított.
