Makarczyk, Janusz: Magas politika; Fordította: Dr. Szabó Ilona; Q 534
- 14 Di Sourdier - Tudja, sokszor ugy bánt, hogy énj ii^H ezekről a dolgokról [semmit sem tudöl^, nem terjed idáig az ambiciőm. Dave a. - Vállaljon egy kis kockázatot, kérdezze meg a férjem. D» Sourdier - Asszonyom, h a Ön hallgat, Ronald még annál is kevesebbe mond. Hiába nehéz valamit megtudni... 4. jelenet Dove m. - Aejövet/ íme itt a mi kis szökevényünk. TU Sourdier - Jó napot, Margaret. Nem láttam ma reggel a lovardában. Margaret - /teát kér Dove a-tól/ Sajnálom, hogy elkéstem, mami. De tudod, Dfrvid zsoltárait olvasgattam.... Di Sourdier - Dávid zsoltárai? Érdekes olvasmány... és építőjellegű. Ronald, igazán büszke lehetsz a lányodra. - És neked, apám, mi a véleményed? Ugy-e elragadnak a esői tárok? - Attól félek, nem nagyon emlékszem rájuk. - Majd felolvasom őket, jő lesz? - Nagyon kedves, de ha megengeded, jobb alkalomra halasztjuk. Most van egy kis tennivalóm a követségen. Van egy-két dolog, ami nyugtalanit, nem túlzok, ha azt mondom, hogy biz nyos események egyenesen szenvedést okoznak. - Ha valaki szenved, annál inkább megérti, hogy - ember. A szenvedés megszabadít bennünket a büszkeségtől, az önzéstől, kinyitja a szemünket, és tájövünk, mi is csak emberek vagyunk, egy ember a sok közül. Dove a. - Szépen mondtad. Du Sourdier - tlységes, sőt emberfölötti mondás. Be kell vallanom, . hogy ha a kisasszonyt hallgatom, q. o so mo m nehezen marad sz' rezon^c , Margaret Dove m, Margaret Dove m.
