Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472
I - 37 ÁRMÁNY ÉS SZERELEM / / Vajda kötetéből: 56167.010./ "...Schiller müvének, az Ármány ós szerelemnek legfőbb erénye az, hogy az első német politikai iránydráma". Engels e megállapítása rávilágit arra, hogy az Ármány ás szerelem csak akkor érthető meg helyesen, ha e polgári" tragédia mindkét szálában, az "ármányban" és a "szereimben" egyaránt felismerjük a politikai mondanivalót, amely a szerelemben - ha lehet « nég irányz atosabb, mint a cselszövésben. A haramiákban az ifjú Schiller' fellázadt a német kisfe jedeleraségek zsarnoki világrendje ellen/ lázadása azonban eléggé általánosságban maradt ahhoz, hogy Dalberg a mannheimi színpadon a cselekmény időpontját nagyobb feltűnés nélkül hamisíthatta két évszázaddal korábbra. De próbálta volna megtenni ugyanezt az Ármány és szerelemmell Ez a dráma nem az általános lázadó érzés tulcsordulása volt csupán, hanem' olyan konkrét élményekhez kapcsolódott, olyan konkrét személyeket ás eseményeket tükrözött, hogy ezeket vagy csak a maguk egykorú konkrét valóságában lehetett bemutatni, vagy sehogy. Az" ármány és szerelemben Schiller nem választott mondanivalója számára rendkívüli környezetet, sem sötét erdők, sem .holdfényes várromok, sem régi olasz városok sikátorai nem keretezik, nem fokozzák hatását; ebben a drámában csak két színhely van: a hercegi palota és egy kispolgári otthon, mindkettő a maga kézzelfogható valóságában. Nem a környezet érdekessége, hanem a szenvedély nagysága, az érzelmek végtelensége, a szerelem győzelmes ereje, a^ drámai összeütközés rendkívüli hevessége ős világossága - az Ármány és szerelemben Schiller ezekre az eszközökre épiti föl a hatást, és ma már több mint száz ötvenéves diadalútja bizony it ja, hogy egyik legjobb és leghatásosabb színpadi müvét alkotta meg benne. Művészete a Piesco hullámvölgye után most ismét hullámhegyre őrt. De hogy csökkenne akár évszázadok folyamán is az olyan' színpadi mü hatása, amely egy szép, ifjú emberpár minden elnyomást, gonoszságot, ármányt legyőző nagy szerelmét viszi a néző elé? Ferdinánd előkelő ifjú, a nagyhatalmú kancellár fia, hóditó külsejü fiatal őrnagy, szerelmese, Lujza pedig maga a megtestesült tisztaság és ártatlanság, amilyennek csak egy Schillerhez hasonló tiszta lélek egy tizenhatéves leányalakot elképzel. A " két szerelmest azonban durván elválasztj>ák egymástól a "rangkülönbságek falai", "az osztályok gyüLölt bilincsei", mert a fiu előkelő nemes, a leány pedig egyszerű kispolgár. Ezzel az alaphelyzettel a drámai összeütközés magva már adott, s a. néző érdeklődése felébredt. Mi lesz a sorsuk? Vájjon elérik-e óhajtott céljukat, vájjon sikerül-e révbe jutniok, hogy szerető sziveik egyesüljenek? Hiszen szemben áll velük az ellenséges feudális osztálytársadalom, amely nem a szivek vonzalmát, hanem a hatalom érdekeit védi. És a két szerelmos mindegyik a maga módján - felkészül a harcra, amely rövidesen teljes erővel tombol. Mert Ferdinánd apjának, a kancellárnak hatalmi terveibe nem illik be, hogy fia szerelmi házasságot kössön. Az ország feje, a herceg /egy német kisfejedelem3égben vagyunk!/ éppen politikai házasságra készül lépni, ás nem tud mit kezdeni szerető-