Útmutató a művészetpolitikai előadássorozat hallgatói számára. 2. szám; Q 472
sokkal inkább feudális nagybirtokosok, semmint kapitalista abszolút uralkodók, A városokban nem hatalmuk forrását, hanem a junkerség /földbirtokos nemesség V. Gy. M./ becsvágyó és veszedelmes vetélytársait látták."' A fejedelmek nem törekedtek arra, hogy a városi polgárságot támogassák ipara és kereskedelme fej lesz tésébai P ahogy az angol, majd a francia és az ászaki abszolút királyságok tették, A német polgárság gazdasági és kulturális jelentősége egyre csökkent s mikor a világkereskedelem utvonala a 16,század folyamán teljesen áttevődött az Atlanti-óceánra, a német városok, földrajzi helyzetüknél fogva is és a fejedelmek gp,rázdálkodása foly tán is hanyatlásnak indultak, iparuk, kereskedelmük, műveltségűk" visszafejlődött, A városok hanyatlásával meggyengült a protestantizmus, Dél-Német ország jórésze visszatért a katolikus hitre, mert gazdasági érdekei a déli katolikus államokhoz fűzték, az északi rósz megmaradt protestánsnak, de a német protestantizmusnak "a forradalmi polgárság vallási ideológiájából hitvány, de veszedelmes zsarnokocskák vallási ideológiájává kellett válnia. A nép gyors elszegényedése Németországot a szolgalelkűség közmondásos hazájává tette Hiába, a német polgárságon és vele az egész Németországon csak a központi hatalom kialakítása segíthetett volna 0"Az utolsó lehetőség erre a 17.század elején a harmincéves háború-' ban /1618-1648/ nyílott, amelyet a német-római császár kezdeményezett. De nem volt elég ereje a fejedelmek hatalmának megörésére. Mert a három évtizedes háborúba bekapcsolódtak a fejedelmek oldalán Európa összes olyan hatalmai, /elsősorban a franciák és a svédek/, amelyeknek az volt az érdekük, hogy csökkentsék a Habsburg "házi német-római császár hatalmát és megakadályozzák egy nagy egységes német tömb kialakulását a kontinens közepén,, A szembenálló zsoldoshadsereg el£zonban számban és erőben nem tudtak egymás fölé" kerekedni, úgyhogy a háború évtizedei a német föld számára a legi szörnyűbb pusztulást hozták, Schiller A harmincéves háború története /Geschichte des dre issigjährigen Kriegs/ c. történettudományi müvében igy jellemzi a háború dulását: .harmincéves pusztító háború, amely a cseh föld belsejétől a Scheide torkolatáig a Po partjaitól a Keleti-tengerig országokat néptelenitett el, vetéseket tiport szét, városokat és falvakat hamvasztott elj háború,amelyben sokezer harcos vesztette életét, amely a kultura felvillanó szikráját Németországban fél évszázadra kioltotta és az éppen hqgy életre kelő jobb erkölcsöket visszavetette a régi barbár vadságba", S az egy emberöltőn ét tartó öldöklést befejező békekötés nem jelentett megkönnyebbülést a német nép számára: a westfáíiai béke okiratilag biztosította a fejedelmek függetlenségét a császári hatalomtól s Franciaország és Svédország jogot kapott arra, hogy a fejedelmek érdekében a német-római birodalom belügyeibe bármikor beavatkozzék, Németország széttagoltsága ekkor /a 17. szazad közepén/ érte el a legmagasabb fokát. Háromszáz kisfejedelemségre ás grófságra szakadt, s ezeken kivül többszáz "birodalmi lovagi" birtok és különböző tipusu város ált benne látszólag önálló életet. Jellemző a kisfejedelemségek mereteire, hogy például Württemberg hercegség, Schiller, "hazája" még a 18, században sem számlált félmilliónál több lakost, területe pedig nem sokkal haladta meg egy nagyobbfajta magyar járásét. Körülötte egy vármegyényi földön
