Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

-3GLUMOV: Ez már az én dolgom. GLÜMOVA: Van-e akár csak a legkisebb reményed is? GLUMOV: Van. Anyukém, maga ismer engem; okos vagyok, gonosz és irigy: mindet magától örököltem. Eddig mit csináltam? Csak mérgelődtem és gunyverseket faragtam egész Moszkvára, de különben loptam a napot. Nem, ebből elég. A buta embereket nem szabad kigúnyolni, hanem ki kell használni a gyengéiket. Itt persze nem lehet karriet csinálni, a karrierek Pétervárott teremnek, ott a tettek mezeje, itt csak fecsegés folyik. De egy meleg fészek itt is kapható, meg egy gazdag menyasszony. Nekem az elég is. Mi az, amivel viheti valamire az ember? Munkával nem igen, beszéddel inkább. Mi moszkvaiak szeretünk fecsegni. És ahol széltében- hosszában mindenkinek jár a szája, ott ne lenne nekem sikerem? Az lehetetlen! Én tudok a nagykutyák nelyvén is beszélni és találok pártfogót, majd meglátja.Ostobaság bosszantani őket, inkább « hizelegni kell nekik, durván, könyörtelenül. Ez a siker egész titka. A kevésbbé fontos