Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

árt fitt 1

an kislány s az öreg "festőművész" postás is beleringatja mai gát az' illúzióba, hogy festményei egyszer majd aranyat érnek. Egyedül Nina akar az öngyilkosságba menekülni, kimj-itja a gázcsapot, de ez sem sikerül neki, mert az édesapja megmenti s most már a lányban is felébred az aggodalom - apja életéért. így a föllegjárok visszakerülnek a régi varázskörbe s Vilma is igyekszik férjével elhitetni, hogy megtalálja majd a bűvös igét, amellyel nagy müvét, a harminc év óta be nem fejezett Gigászokat egyszer mégis csak befejezi* Marijan Iviatkovics ebben a "pszichológiai komédiában" valóban a mai horvát társadalom egy pusztulásra szánt rétegét mutatja be, hamis álmaival, bomlasztó örökségével együtt s miközben mindvégig megőrzi a szenvedély nélküli külső néző álláspontját, belülről világítja meg életük, cselekedeteik inditó okait s adja egyben kritikáját is. Ezzel a módszerrel sikerült azt is elérnie, hogy a dráma egyetlen "pozitiv hősének" alakja emberi marad és nem válik sematikussá. A magyar társadalom, amelyben ezrével találkozunk hasonló tipusokkal és problémákkal, minden bizonnyal nagy érdeklődéssel fogadná magyar szinpadon ezt a színmüvet. Csuka Zoltán