Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 44 - t Nina

: /"bemegy a másik szobába; a kötéssel és a szemüveggel tér vissza./ Bérics

: Megbocsáss, de ez a legközönségesebb nyárspolgári előítélet... Egyébként lehet

i hogy az a kis kulcs, amit a nyakában visel, még zavarja is... Lehet, hogy mi nem is vagyunk elég figyelmesek... Ismeretes, hogy a haldokló embert minden zavarja... Vilma

: Elfrida néni százszor is megmondta: ezt a kis kulcsot csak akkor vegyétek le rólam, ha már meghaltam; s csak akkor nyissátok ki a kazettát; ott van a szekrényben, a fehérnemű alatt... Hát neked nem elég, hogy tegnap este láttad azt a kazettát?*-*-* És nemcsak láttad! Igazán durva vagy! - S nagyon kérlek, hogy Iván előtt ne mondd el többé csiklandós és cinikus vicceidet és parasztságaidat; Ő tul tapintatos ahhoz, hogy ezt neked megmondja, de láttam rajta, mennyire idegesiti. Bérics

: Ó, ó, még mindig ugy, mint valaha! * A te Ivánod a te istened! Látod, Krésó, ha megnősülsz egyszer, ilyen nőt végy feleségül! Olyat, mint amilyen az én nővérem! - Én ilyenre nem találtam, e ezért agglegény maradtam... Vilma: Bár találtál volna!... Csak azt nem értem, ugyan mit szeretne rajtad az az asszony. - Nina, vidd el innen ezt a pálinkát - ugyancsak felhajtottak a garatra - s legalább oltsd el a villanyt, megint olyan számlát kell majd fizetnünk, hogy az isten legyen hoznánk kegyelmes... /Mirkóhoz/ Azt, ahogy az este a kazettát rázogat* tad, hogy meggyőződjél, csörög-e benne valami, meg a vicceidet ez sc alkalommal s mindezt Iván előtt - semmiképp se szeretném, ha megismételnéd. .. Bérics

: Ó, micsoda tapintat! Iván előtt! - Óh, óh! /Szünet/ - Tudod-e, Krésó, hogy az elmúlt nyolc esztendőben tulajdonképpen