Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 42 éjszakai kirándulásait mások gépkocsijával!... Valahogy ugy... Ugyanazzal a megnemértéssel. - Hagyjad, hadd beszéljek, ne szakits félbe! - Figyeltelek, milyen undoíral nézted Vládót, anélkül, hogy egyetlen percre is arra gondoltál volna, hogy mennyire szerencsétlen s hogy tulajdonképpen csak üresen kérkedik azokkal a többszínű fényezett levelezőlapokkal, mert jól tudja: itt fog maradni, valami közönséges hivatalnoki állást kell keresnie - neki, aki a sport nagy reménysége volt, a futballabda, a sportpálya fejedelme - mindaddig, arnig a térdkalácsát szét nem rúgták - s jól tudja, hogy ez az ügy Márával nem fog jól végződni sem az ő számára sem Mára számára. S hogy hiába iszik azzal a nővel együtt s hiába iszik magában, hogy ivásra adta a fejét és hogy fuld'oklik! S csak természetes, hogy ugyanezzel a szemmel nézel rám is! Tulajdonképpen te idegen voltál itt köztünk: semmit és senkit itt meg nem értettél; sem apámat, sem anyámat, sem Vládót, sem engem kezdettől fogva mindmáig... /szárazon, idegesen felcsuklik/ Sem Antun bácsit a képeivel... Semmit, semmit! Krésó

: Hát jó... rendben van... idegen voltam, semmit nem értettem, egy ember, aki jön és továbbmegy, egy ifjú, aki órákhoszszat tanul a konyhában, akinek nincs ideje az ábrándozásra, akinek sietős a dolga, hogy a saját lábára álljon: hát rendben van! Valóban én mindezekkel az emberekkel soha nem éltem együtt... Tul korán megismertem az életet, amely nem azonos azzal, ami itt, a ti falaitok között van... De hát mindez most nem fontos - hanem azt hiszem, Nina, mégiscsak rendjén való volna, ha megmondanád, mi az , amit érettem, amit magadért tettél? S mit tudom én, kiért? Mit gondoltál ki az éjjel?... Te tudod, hogy nem szeretem a te éjszakai képzelgéseidet, ezek már kerültek egysmásba az életedben! Sokszor azt hiszem, hogy egész világszemléleted beteges éjszakai ábrándozásaidból