Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 39 - t * hogy te voltál az egyedüli, akit szerettem - akit szeretek... Krésó

: De kérlek, Nina! Te most belejátszottad magad egy olyan helyzetbe, amely nem igaz, nem valódi... Te az én távozásom közönséges hatása alatt ál}.sz, ez az egész... Ne vezesd ennyire félre sem önmagadat, sem pedig engem! - Tegnap összevesztél a filmeseddel - ma pedig csalódott vagy, hogy a próbafelvételek nem sikerültek, elégedetlen vagy önmagaddal s mindenkivel, aki körülötted van - s mindaz, amit most mondSSä, exaltált, hazug, mesterkélt, megbocsáss, de igy van: egyenesen hazug és kitalált dolog! Nina

: Ostorozzál, üssél - csak tovább, tovább, még, még! A * te hűvös eszeddel, az érveiddel... De ha én épp ma adtam bizonyítékát aiinak, hogy mindez nem hazugság s még kevésbé mesterkélt? Hogy igazán szeretlek?! Épp ma, az után az éjszaka után, amikor világossá vált előttem, hogy köztünk valóban mindennek vége. Hogy még akkor sem, amikor mint utolsó szajha, hívogatlak, mikor világosságot gyújtok a szobámban, nyitva hagyom az ajtót - ha te még akkor sem jössz, ha még akkor is utálsz?! - Ha tehát még mindezek után is annak bizonyítékát adtam, olyan bizonyítékot, amilyent te sose lennél képes adni? Még akkor sem, amikor, ahogy te mondod, sokkal többet vittél a szerelmünkbe, mint én? Még akkor sem?! Iírésó

: Mit fantáziálsz itt össze-vissza, Nina... micsoda bizonyítékról beszélsz? Mit agyaltál ki már megint? Te tényleg beteg vagy ás rettenetesen önző... Hát igen, te csak akkor szenvedsz, ha beképzeled magadnak, hogy elvesztesz valamit, ha azonban minden lehetőség a kezédben van - akkor csak játszol, unatkozol... mint ahogy jóllakott macska az egérrel játszik, ugy játszol te mindenkivel, a boldogságoddal, az életeddel s valamennyi férfival, aki körülötted van, mert szép vagy s te tudod, hogy az vagy, de ha az