Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 29 - t megdögleni! Azt nem! Én/fölszedem a horgonyt! Egyszer majd teljes gázt eresztek helé egy ilyen kocsiba s akkor aztán az öreg ördög sem fog megállitani! Azt mondtad, lopás?! - Talán ezt a dagit lopom meg? Az igazgató elvtársat?! Hát talán az övé ez a kocsi? Dehogyis! A vállalaté! - A vállalaté, de naponta-az igazgató elvtárs felesége flangéroz vele, a piacra, a fodrászhoz s mit tudom én, hová? Hát akkor mért ne kocsikázzak én is egy kicsit az állami benzinnel? Ugyan,! Én legalább tudom, mi az a gépkocsi! - Az igazgató elvtárs? Ő akár speditőrkocsin is utazhatna... S végül is, ugyan mennyivel á érdemesebb ember ez a kövér mamlasz, mint én? - Ha a térdkalácsomat szét nem rúgják, akkor ma. a válogatottban játzshatnék, az biztos/ S a nagyvilágban utazgathatnék, első osztályon vs.gy luxuskocsiban.. S nehogy azt hidd, hogy itt egy rokkant futballista fecseg neked összevissza, ó nem! ...Ha majd megkapod a képeslapomat, ott a te is tenhátamögötti faludban, jussak eszedbe! S nem is fogok itt döglődni, mint Mirlcó bácsi s istenemre, nem is fogok olyan öregkort megérni, mint Antun bácsi. Azt már nem! Képeslapot küldök majd neked a nagyvilágból, abba a te koszos kis faludba, ahol csak: egyetlen egy mozi van és semmi más! - Gondold csak meg, Nina, egyetlen egy mozi!... /Kopogtatás a jobboldali ajtón, ugyanaz a jeladás, mint az előbb./ Vládó: Igen! Képeslapot! Több színnyomásban! /átkiabál a szomszéd szobába/ - De hát hallom! Mindjárt jövök! - /Krásóhoz/ Ha csak egy kis szerencsém lett volna, mielőtt még a térdkalácsomat elintézték, az anyjuk keservét, én is világot láttam volna, ösztöndij nélkül,, már benn voltam az országos válogatott tartalékjában. Te pedig már ma képeslapot kaphatnál'tőlem a nagyvilágból,