Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 9 - t Kárász

: Hát persze, ez érdekel téged - a végrendelet?! Ugyan miféle végrendeletet csinálhatott volna? Erigy már, kérlek!... Azon a havi segélyen kivül, amit Krésóért kapott s azon kivül, amit az utóbbi idó'ben Krésó adott neki - ugyan mije lett volna a boldogtalannak? Még annyija se, mint a körmöm feketéje. Ami pedig azt a hirhedt ékszert illeti - no lám, hát persze, mégis csak összekeverted a kézirataimat - hát ami azt az ékszert vagy mit tudom én mit illet - az a ti családi ügyétek. - Nekem ahhoz semmi közöm! Bérics

: Akár van közöd hozzá, akár nincs - itt nagy pénzről van szó! Ma kitűnő árfolyama van a brilliánsnak... Kár ás z

: Brilliáns? Pénz? - Mintha minden azon a piszkos pénzen fordulna! - Ha éppen tudni akarod, ezekben a kéziratokban szintén pénz fekszik, még pedig olyan pénz, amit tisztességes munkával keres az ember. - Majd meglátod, ha a regényem megjelenik! - "Vagy tán még hamarabb is megláthatod! Igen, esetleg még sokkal hamarabb is! Még ma! Igen, még ma! - Ezek itt, barátom, nem holmi gyanús gró0 fi gyémántok. - Kérlek, én Elfrida nénit mindig riagyrabecsültem, végre is én őt mint tisztességes öregasszonyt ismertem meg, aki igen megható módon fölnevelte egy partizán gyermekét. - Sőt, önfeláldozó módon nevelte fel! Mindez igen szép dolog - ami pedig a fiatalkoráról szóló meséket illeti, jobb, ha nem beszélünk róluk. Kabaré énekesnő, éjszakai mulatóhelyek táncosnője, azt rebesgették, hogy még az első világháború előtt meztelen táncosnő volt Pesten - nem, nem, ez mégis csak sok/ - aztán meg állítólag nevelőnő volt egy osztrák grófi családnál. Nina

: /tovább javítgatva a házi feladatokat/ - Bajor grófi családnál, apuskám! Bajorországban! - Ó legalább élvezte az életet fiatalkorában, a mi Elfrida nénink, ő legalább élte az életét! Kárász

: Kérlek, te csak végezd a munkádat! Nem neked beszéf .lek. - Héft ez is élet? Nem egyéb rossz ponyvaregénynél; igen, rossz