Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 107 ge hangon/ Mi ez? Mit tartok a kezemben, Vilma? Mi ez? Vilma

: /nyugodtan, tárgyilagosan/ Dobd el! Ez Elfrida néni karkötője. Véletlenül itt volt az asztalon s zavarodban fölkaptad... Erre az ékszerre nincs már szükségünk! A nagynéninek s<0r!. Dobd el!... És folytasd, mesélj tovább!... Hát nem igy van, Antun bácsi, pompásan tud mesélni az én Ivánom! Igazi költő! Beszélj tovább, kedves, beszélj csak tovább!... Azt hiszem, most már nagyon közel voltál ahhoz, nagyon, nagyon közel, hogy kifejezzed azt a szót, a szavadat... Hát nem, Iván?... Kárász

: /kimerülten, összetörve áll a szinpad közepén s nyitott tenyerére mered, amelyből a padlóra ejtette a nagynéni karkötőjét. Hosszú szünet/ A, szót? Igen, a szót... Hol van? Hol? ... S vajon egyáltalában létezik az a szó? Függöny