Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

r - 4 /Csend./ Sörensen: Nem. Mit? Maillard: Hogy kiabálnak ... tombolnak ... randalíroznak ... /Csend./ Sörensen: Ha agyonver, akkor se hallok semmit. Ön hall valamit, asszonyom? /Madeleine még mindig részvétlenül áll az ablaknál és kibámul./ Maillard: Hallgassa csak! - Igen, igen, itt se olyan rózsás az élet, mint az ön édes álmaiban. Menjen inkább - mielőtt ez a reménye is szétpukkanna, mint egy léggömb. Ott az ajtó. Nagyon örültem. Jó napot. Sajnos, nem kisérhetem el. El kell most végeznem a körsétámat. Sörensen: Elkísérhetem? Maillard: Nincsenek jól a nyomorultak. Isten önnel, uram. /el, a pincébe./ 5. jelenet /Madeleine eljön az ablaktól, a spinéthez ül és önmagát kisérve, Bufferini bus dalának harmadik versszakát kezdi énekelni ... Hirtelen abbahagyja és megmerevedik./ Sörensen: ön gyászt visel? Miért? Madéleine: Mi mást hordhatnék? Sörensen: Ja ugy. /Az ablaknál./ Közel és távol nincs egy ház ebben a pusztaságban. Messziről kifejezetten ijesztőnek tűnt a kastély, a lovam megriadt és már majdnem visszafordultam. Sose hittem volna, hogy ebben a házban emberek élnek. Madeleine: Élnek?! /keserűen nevet/ Sörensen: Még az éghajlat is nehezen elviselhető itt. Folyton lélegzetért kapkod az ember. És a sziklákon és fákon az a sok holló ... Hiszen százszámra vannak! Mindig itt vannak ezek? Madeleine: Toujours. Sörensen: Különös. És a fák - mind csupaszok, már októberben! Hogy lehet itt meggyógyulni? azt kell hinnem, inkább itt lesz csak igazán beteg az ember. Miért választották a kíméletes gyógymódhoz éppen ezt a vigasztalan helyet, - minden emberi településtől távol? Madeleine: Itt biztonságban vagyunk a világ elől. Sörensen: Különös ház. , . ,, , Maillard: /a pincéből jön, kutyakorbáccsal a kezében/ Még itt v-n, uram? - Vonuljon vissza lakosztályába, Madeleine, és öltözzön át. Mindjárt öt óra. /Madeleine felemelkedik és budoárjába megy./