Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385

- 23 Sörensen: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Maillard: Maillard: Maillard: Maillard: Sörensen: Maillard: •Ue Pique: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Jó estét, Mynheer de ^ock! /De hock kukorékolva köszön./ Ha tessék! Hát ön nem érti a tréfát? Lelepleztem, V'ercier professzori Bemutatja itt nekem a betegeit, mint munkatársait, hogy bebizonyítsa, milyen remek a kíméletes gyógymód. Majdnem sikerült, kisöreg, majdnem! De kérem, Sörensen ur! Mindén elismerésem az öné! Ahhoz képest, hogy őrültek, igazán rendesen viselkednek. ön elfeledkezik róla, hogy hol van. Itt komoly munka folyik, sohasem engednék meg magamnak ilyen komédiát a szegény betegekkel. De hiszen még mindig azt hiszem, hogy álom csak az egész, Maillard ur. De nen: mindez a legszebb valóság. /TJjból csenget, Madeleine kijön a budoárból, menyasszonyi ruhában./ tflj mellé. /Madeleine leül Sörensen mellé./ Mosolyogj. /Madeleine mosolyog./ Öleld meg. /Madeleine megöleli./ Érez valamit? Már alig győzi kivárni. Mit győz alig kivárni? Ne legyen hát olyan indiszkrét! Majd hogy el nem pirulok. - Vidáman, vidáman! /Mindenki nevet és élénkebben táncolnak./ /belép és dühösen megáll/ Szajhák és majmok! Peltékeny a fiu. /Ránevet Sörensenre és öklével fenyegeti Le Pique-et/ Ez csak növelheti a diadalérzetét. Élvezze csak uj boldogságát. Itt az élet - a fejlődés - a szabadság uralkodik. Nem ismerünk szégyent és gyalázatot. Fölötte állunk az erkölcsnek: igy több jut az életből. Nem tudom, ez-e az az életforma, amely megfelel nekem. Azé a világ, aki elveszi! - Szorítsd magadhoz, Madeleine. /Madeleine magához szorítja./ /kiszabadítja magát/ Nem, nem, nem! Nem birok táncolni, nevetni, szeretni - amikor tudom, hogy mások nem laknak jól, másokat ütnek, kínoznak, elnyomnak. Megállj! / ,