Nép és színház; Q 375

-5544. Az ugyanis, amin rég nem változtattak»megváltoztathatatlannak tűnik. Mindenütt olyasmibe ütközünk, ami tul magátólértetődő ahhoz, hogy igyekeznünk kellene megérteni. Az emberek azt, amit egymással átélnek, tartják az eleve adott emberi élménynek. A gyermek, aki az aggastyánok világában él, megtanulja, hogy folyik ott az élet. A dolgok ugy válnak számára ismertté, ahogy éppen vannak. Ha valaki elég merész ahhoz, hogy emellett még valamit kívánjon magának, akkor azt csak mint kivételt kívánja. Még ha fel is ismerné, hogy azt, amit a "gondviselés" rót ki rá, a társadalom rendelte számára, a társadalmat, a hozzá hasonló lények e hatalmas tárházát akkor is teljesen befolyásolhatatlannak látná, olyan egésznek, amely nagyobb tagjainak összeségénél, - és ez a befolyásolhatatlan valami ez esetben is bizalmas ismerőse lenne, márpedig ki bizalmatlan a bizalmasával szemben? Ahhoz, hogy ez a sok adott dolog megannyi kétes dologgá változzék előtte, ki kellene fejlesztenie magában azt az idegen tekintetet, mellyel a nagy Galilei szemlélt egy mozgásba jött csillárt. 6 ugy csodálkozott ezeken a lengéseken, mintha nem ilyennek várta volna őket s természetüket nem értené; igy aztán rájött a törvényszerűségekre. Ezt a szemléletet, mely éppoly nehéz, mint amilyen produktiv, ezt kell kikényszeritenie a szinháznak, az emberi együttélésről szóló ábrázolásaival. Csodálkozásra kell birnia közönségét, s ez a jólismert elem elidegenítésének technikájával történik. 45. S ez a technika lehetővé teszi, hogy a színház értékesíteni tudja ábrázolásai számára az uj társadalomtudomány módszerét, a materialista dialektikát. Ez a módszer, azért hogy eljusson a társadalom mozgathat ós ágához, a társadalmi állapotokat folyamatokként kezeli, és ellentmondásosságukban követi őket nyomon. Számára minden csak annyiban létezik, amennyiben változik, tehát önmagával ellentmondásban van. Ez érvényes az emberek érzelmeire, véleményeire és magatartására is,melyekben társadalmi együttélésük mindenkori módja fejeződik ki. A mi korunknak, mely annyi s oly sokrétű változtatást hajt végre a természeten, egyik gyöngesége az, hogy mindent ugy fog fel, mint amibe beleavatkozhatunk. Az emberben sokminden van, mondjuk mi,tehát sokat lehet csinálni belőle. Olyannak, amilyen most,nem kell maradnia;nem~ csak olyannak szabad látni, amilyen most, hanem olyannak is, amilyenné lehet. Az azonban azt jelenti, hogy én nem állhatok egyszerűen az ő helyére, hanem vele szemben kell állnom, valamennyiünket képviselve. Ezért a szinháznak azt, amit megmutat, el kell idegenítenie. 47. A mese értelmezése és közvetítése a megfelelő elidegenítések által a szinház fő feladata. És nem kell mindent a színésznek elvégeznie, noha semmit nem szabad csinálni, ami vele ne lenne vonatkozásban. A "mesét" a szinház a maga egészében értelmezi, elemzi és állítja ki,a szi-