Nép és színház; Q 375

-5555. Olyan színházra van szükségünk, mely nemcsak azokat az érzelmeket, belátásokat és impulzusokat teszi lehetővé, melyeket a mindenkori cselekménynek helyet adó mindenkori emberi viszonylatok történelmi sikja megenged, hanem olyan gondolatokat és érzelmeket használ fel és hoz létre, melyek a történelmi sik megváltoztatásánál maguk is szerepet játszanak. 56. A történelmi sikot a maga történelmi relativitásában kell tudnunk megjelölni. Ezért szakitanunk kell azzal a szokással, hogy az elmúlt korok különféle társadalai strukturáit megfosszuk különféleségüktől, s azok többé-kevésbbé mind ugy fessenek, mint a miénk} és igy a mi társadalmi strukturánk ez operáció által valami már kezdettől fogva meglévő, éppenséggel örök jelleget kap. Mi azonban meg akarjuk hagyni megkülönböztethetőségét és szem előtt akarjuk tartani múlandóságát, ugy, hogy a mi struktúránkat is mulandóként lehessen szemlélni. /Erre persze nem alkalmas a kolorit vagy a folklor, melyet a mi színházaink épp arra használnak, hogy az emberek cselekvésmódjának hasonlóságait a különböző korokban minél erősebben kiemeljék. A szinpadi eszközökre később fogunk utalni./ 57. Ha alakjainkat a színpadon társadalmi, és az egyes korok szerint különböző hajtóerőkkel mozgatjuk, ugy megnehezítjük nézőnknek, hogy beléjükélje magát. Egyáltalán nem érezheti azt, hogy: igy tennék én is, legfeljebb azt mondhatja: ha én is ilyen körülmények közt éltem volna|és ha saját korunkból való darabokat történelmi darabokként játszunk, akkor azok a körülmények, melyek közt ő cselekszik, szintén különösnek tűnhetnek előtte, s ez a kritika kezdete. 58. A "történelmi feltételeket" persze nem szabad ugy elgondolni /b ugy felépíteni/, mint holmi sötét hatalmakat /háttereket/}emberek teremtik és tartják fenn /és ők változtatják meg/ őket: abból állnak, amit az emberek éppen csinálnak. 59. Ha mármost egy személy, történelmiesitve, a kornak megfelelően válaszol, más korokban viszont másképp válaszolna, nem nevezhető-e "egyszerűen bárkinek"? Igen, itt valaki a kor vagy az osztály szerint, különbözőképpen válaszol} ha más korban élne, vagy még nem oly régóta,vagy az élet árnyékos oldalán, akkor téveszthetetlenül másképpen válaszolna, de megintcsak ugyanilyen meghatározott módon, és ugy, ahogy ebben a helyzetben s ebben a korszakban mindenki felelne: nem kell-e megkérdezni»vájjon nincsenek-e a válaszadásban még további különbségek is? Hol van ő maga, az élő, az össze nem téveszthető, tudniillik az, aki nem egészen olyan, mint a hozzá hasonlók? Világos, hogy a képmásnak láthatóvá kell