Nép és színház; Q 375

-47­13. Az emberek közti történések ábrázolásainak disszonanciái rö­vidítik meg élvezetünket a színházban. Ennek okai a mi viszonyunk az ábrázolthoz más, mint elődeinké. 14. Ha ugyanis egy közvetlen jellegű szórakozási forma, egy át­fogó, átható szórakozás keresésére indulunk, melyet színházunk az embe­ri együttélés ábrázolásaival nyújthatna nekünk, ugy kell gondolnunk ma­gunkra, mint egy tudományos korszak gyermekeire. Emberi együttélésün­ket - ez pedig annyit tesz, hogy: életünket - a tudományok határozzák meg, egészen uj terjedelemben. 15. Néhány évszázaddal ezelőtt egyes emberek, noha különböző or­szágokban, de egymásnak megfelelően, bizonyos kísérleteket hajtottak végre, abban a reményben, hogy segítségükkel ki tudják csikarni a ter­mészettől annak titkait. Mivel a már hatalmas városok iparüző osztályá­hoz tartoztak, találmányaikat továbbadták olyan embereknek, akik azokat gyakorlatilag hasznosították, anélkül, hogy az uj tudományoktól szemé­lyes nyereségnél többet vártak volna. Olyan iparágak, melyek körülbelül ezer éve változatlan módszerekkel dolgoztak, most óriási mértékű fejlő­désnek indultak, sok helységben, melyeket a verseny által kapcsolatba hoztak egymással, mindenfelé nagy embertömegeket összpontosítottak,s e­zek, uj módon megszervezve, óriási arányú termelésbe fogtak. Az emberi­ség nemsokára olyan erőkről tett bizonyságot, melyeknek mértékéről az­előtt álmodni is alig mert volna. 16. Ugy festett, mintha az emberiség csak most kezdett volna tu­datosan és egységesen ahhoz, hogy a csillagot, amelyen él, lakhatóvá te­gye. Számos alkotóeleme, mint a szén, a viz, az olaj, kincsekké változ­tak. A vízgőzt arra rendelték, hogy közlekedési eszközöket hajtson; né­hány kis szikra és a békacombok rángatózása olyan természeti erőt lep­leztek le, mely fényt tudott produkálni, s átvezette a hangot a konti­nensek fölött, stb. TJj tekintettel nézett szét az ember mindenütt, hogy tudná a régóta látottat, de sosem értékesitettet a maga kényelméhez felhasználni. Környezete egyre jobban változott, évtizedről—évtizedre, majd évről-évre, végül majdnem napról-napra. Én, aki e sorokat irom, o­lyan gépen irom őket, mely születésem idején nem volt ismeretes.Hj köz­lekedési eszközökön utazom olyan gyorsasággal, melyet nagyapám el se tu­dott képzelni; akkoriban semmi sem mozgott ilyen gyorsan. És felemelke­dem a levegőbe, amit apám nem tudott. Apámmal már beszéltem egy konti­nensen keresztül, de csak fiammal együtt láttam mozgó képeket a hirosi­mai robbanásról. 17. Ha az uj tudományok lehetővé is tették környezetünk ilyen ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom