Nép és színház; Q 375

-4713. Az emberek közti történések ábrázolásainak disszonanciái rövidítik meg élvezetünket a színházban. Ennek okai a mi viszonyunk az ábrázolthoz más, mint elődeinké. 14. Ha ugyanis egy közvetlen jellegű szórakozási forma, egy átfogó, átható szórakozás keresésére indulunk, melyet színházunk az emberi együttélés ábrázolásaival nyújthatna nekünk, ugy kell gondolnunk magunkra, mint egy tudományos korszak gyermekeire. Emberi együttélésünket - ez pedig annyit tesz, hogy: életünket - a tudományok határozzák meg, egészen uj terjedelemben. 15. Néhány évszázaddal ezelőtt egyes emberek, noha különböző országokban, de egymásnak megfelelően, bizonyos kísérleteket hajtottak végre, abban a reményben, hogy segítségükkel ki tudják csikarni a természettől annak titkait. Mivel a már hatalmas városok iparüző osztályához tartoztak, találmányaikat továbbadták olyan embereknek, akik azokat gyakorlatilag hasznosították, anélkül, hogy az uj tudományoktól személyes nyereségnél többet vártak volna. Olyan iparágak, melyek körülbelül ezer éve változatlan módszerekkel dolgoztak, most óriási mértékű fejlődésnek indultak, sok helységben, melyeket a verseny által kapcsolatba hoztak egymással, mindenfelé nagy embertömegeket összpontosítottak,s ezek, uj módon megszervezve, óriási arányú termelésbe fogtak. Az emberiség nemsokára olyan erőkről tett bizonyságot, melyeknek mértékéről azelőtt álmodni is alig mert volna. 16. Ugy festett, mintha az emberiség csak most kezdett volna tudatosan és egységesen ahhoz, hogy a csillagot, amelyen él, lakhatóvá tegye. Számos alkotóeleme, mint a szén, a viz, az olaj, kincsekké változtak. A vízgőzt arra rendelték, hogy közlekedési eszközöket hajtson; néhány kis szikra és a békacombok rángatózása olyan természeti erőt lepleztek le, mely fényt tudott produkálni, s átvezette a hangot a kontinensek fölött, stb. TJj tekintettel nézett szét az ember mindenütt, hogy tudná a régóta látottat, de sosem értékesitettet a maga kényelméhez felhasználni. Környezete egyre jobban változott, évtizedről—évtizedre, majd évről-évre, végül majdnem napról-napra. Én, aki e sorokat irom, olyan gépen irom őket, mely születésem idején nem volt ismeretes.Hj közlekedési eszközökön utazom olyan gyorsasággal, melyet nagyapám el se tudott képzelni; akkoriban semmi sem mozgott ilyen gyorsan. És felemelkedem a levegőbe, amit apám nem tudott. Apámmal már beszéltem egy kontinensen keresztül, de csak fiammal együtt láttam mozgó képeket a hirosimai robbanásról. 17. Ha az uj tudományok lehetővé is tették környezetünk ilyen ha-