Nép és színház; Q 375

-3A HAK APE ft IftttTF A XX. század fordulóba körül, ugy ahogy a kapitalista társadalom ellentmondásai egyre élesebbé váltak,egyre nyugtalanítóbbá vált egy érzés a művészekben, így a színházait alkotó művészeiben is. ügy tapasztalták, hogy az a színház, mely egyre inkább szinház-üzem jelleget kezdett ölteni, egyre távolabb kerül a széles tömegektói s egyre inkább elerőtlenedik, mert egy törpe kisebbség igényeinek kiszolgálására vállalkozott..Mindazok- a polgári művészek, akik elég mélyen néztek bele ebbe a problémába, a nép jelenlétét kezdték hiányolni a színházakban. Közéjük tartozott Gordon Craig, aki később egyedül a Moszkvai Művész Színházban kapott lehetőséget egy nagyszabású Hamlet megrendezésére; közéjük tartozott Romain Rolland, aki bár maga nem volt kommunista, a húszas években mégis teljes nemzetközi súlyával a Szovjetunió mellé állt és közéjük tartozott Pirmin Gémier, akinek ötletéből született meg pár évvel ezelőtt a Nemzetek Szinháza Párizsban, - Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az ő elképzeléseik csak a meglévő szinházak kritikáját tartalmazták, megoldási módozataik nem voltak kielégitőek, mert a szinházat a társadalmi öszszefüggésekből kiragadva, önmagán belül akarták megujitani, megváltani. Nem lehet tehát csodálni, hogy bármily költőiek is voltak gondolataik, mégis hatástalanok maradtak.