Nép és színház; Q 375
-36J. Zavadszkj j: "Az Othelo számomra - és bizonyára nemcsak az én számomra -^mindenekelőtt Csabukiani, ez a nagy szinész, költő és táncos. Az előadásban nagy szerep jut az egész balettkarnak, minden tehetséges táncosnak. Sok a sikerült, jól megoldott szerep, - elegendő említést tenni a nagyszerű, utánozhat atlanul egyéni Jágóról. Mégis az előadás sikerének főforrása Csabukiani." A továbbiakban az áll a nyilatkozatban, hogy több kifogást lehet emelni Csabukiani néhány elgondolása ellen. "Helyes-e, hogy az indulás el van nyújtva, s emiatt kissé zsúfoltak a tragédia csucsjelenetei? Nem tul gyorsan lobban-e fel Othello féltékenységi dühe,helyes-e, hogy annyira vad? Ezek az ellenvetések azonban nem befolyásolják a aü hatását. Sőt éppen az a csodálatos, hogy bár vitatkozom Csabukianival, mégis el vagyok ragadtatva tőle. Csabukianinak éppen ebben a lenyűgöző erejében van az előadás fő érdeme. Én őszinte hálát érzek az iránt a bátor, merész, szenvedélyes művész iránt, aki a legértékesebbel ajándékozott meg bennünket: a saját ihletettségével." Sztrucskov a és L a p a u r is "Amikor sok jót hall az ember egy előadásról, gyakran csalódik, amikor maga is megnézi. Csak olyankor nem kerül erre sor, amikor igazi mesterm iií&l van szó. Nagyszerűen kiállta az ilyen próbát az Othello.o. balett. Amikor végetért az előadás és leereszkedett a Nagy Színházban a függöny, még sokáig a látottak hatása alatt álltunk. Mindenekelőtt a mű alkotójáról, Csabukianiról kell szólni. Csabukiani sokkal gazdagította a szovjet táncmüvészetet, s balettje minden bizonnyal hosszú éveken át műsoron marad. Miben áll Csabukianinak, mint balettmesternek a fő érdeme? Először is abban, hogy a koreográfiai cselekmény kifejezője nem a pantomim, hanem a tánc szines és kifejező nyelve. Másodszor: minden szereplőnek megvan a maga sajátos táncbeli karaktere. Ami pedig a legfontosabb: a rendező bátran és nagyszerűen oldotta meg a csúcsjeleneteket. Csabukiani ezzel a rendezésével ismételten bebizonyította,milyen hatalmas lehetőségek rejlenek a klasszikus táncban." Csabukiani munkásságának utolsó szakaszában különösen fontos helyet tölt be az uj kifejezési mód keresése, mely nagy emberi érzéseket tár fel, valamint a táno demokratizálására való törekvés. És itt van természetesen a legnagyobb siker: az uj Shakespeare-balet t, az Othell o megalkotása. Ezt az előadást, amely a művészi élet legnagyobb eseménye, már nem egyszer részletesen analizálták, és valószínűleg még ezután is sokszor és alaposan fogják elemezni. Ezért én néhány észrevételre szorítkozom csupán; egyes olyan részleteket emlitek meg, melyekben a régi fejlődését és talán valami ujat látok. Köztudomásu, hogy az ismert Shakespeare-tragédia drámai
