Kárpáti Kamil: Halhatatlan hadsereg; Q 370

- 1 Első kép. /A zárt függöny baloldalán egy középkorú, munkáskülse jü, mélyhangu férfi áll,.Egy-két vontatott lépést tehet a közép felé, ez azonban .. nem fontos. Alakját sápadt, nem.tul erős fény világitja meg - a függöny többi része homályba borul. Besnéde lassú, rekedtes./ Eérfi; Azt mondják, ugy horgasztom-i. fejem, mintha követ hordanék benne, nem pedig agyvelőt? Mi huz, mi hu? a föld felé? /Kapkodóbban, mopogva:/ Mi hua, mi huz!.. Azt mondják az arcom megviselt... /Végig simit a homlokán, lassan az arcQ^pntokop;/ ezek a ráncok! Ez a nyomoré!.. Ez a kinzás.,, Eáj!,» Fájdalom?,, Nemértitek, hogy ezér

t volt « érdemes élni?! Hogy boldog vagyok! Hogy boldogság szüntelen arra emlékezni, amiért érdemes volt élni!? Amikor i-ga-zán éltem!? /Hangváltás: erős kiáltás/ "Hajós vöröskatona!" "Parancs! törzs-elvtárs!" /A férfi játszik, régi énjét adja5 viry-'.shaft áll,/ "Hova az upistenbe kódorogtál már megint! Ha mégegyszer lemaradsz!.." /A férfi ismét kissé hangsúlyozottan .kapja össze vigyázba magát, majd a kamaszos arckifejezést ismét hz elpbbi, az emlékez

ő arckifejezése és testtartása váltja fel./ A függöny jobboldalán a Férfi szavai alatt mozgás támad: néhány vö-' röskatona /négy és hat között/ lép a függöny elé. Fáradtak, eléggé, rongyosak, van közöttük sebesült is. Szinte egyhelyben forgolódnak, imbolyognak, botladozva lépnek: valamit keresnek. Meglehetős ideig tart, amig igy átimbolyognak a színpadon s az plso vöröskatona' már csaknem eléri a szinpad baloldalán, álló Férfit, Elekor az első katona megtorpan, hátrafordul; megtaszítja az utánnakövetkezőt, hogy jobban szétnézhessen a társai között és elkiáltja magát:/