Baranga, Aurel: A boldogság titka; Fordította: Temesvári Andor – Buteanu Aurel; Q 366

— _ SLIZ.

Kara,., ! ondd... Nagyon megöregedtem ? MARA /rar.idnqm. elneveti magát

/: Jaj, Elfúém, micsoda kérdés,.. Hogy lehetsz ennyire gyerekes ? ELIZii: Látod, tudtam én, miért akarok beszélői. És még csodálkozol > ugye ? M&RÄ: Igen, mert képtelenség • amit mosdass... Te \r~) CSÍLOS, intelligens nő vagy... ELIZA

/ nagy erőfessit^sse

V: Ha tudnád, mennyire egyedül vagyok Akik nem ismernek, biztosan azt mondják r<ÍLam: mit akar ez a nő ! Hiss nem hiányzik s amije... s talán igazuk is van... Lehet, hogy csakugyan ostobaságokat beesélek. Mi.RA: llem értem... Mi történt ? i vek ota ismerlek benneteket.. Sose gondoltam volna... ELÍZA: Látod, Mara, ez azért van, mert én tudok hallgatni. MARA: Alexandruval is beszéltem, ő is azt mondja: " Marin nagy.. szerű ember... tisztelik, megbecsülik". , , MM" ELIZA/ tehetetlenül, ridegen, sematikusan/: is mi \v»tr/nekem « Sc T* mindebből ? Mivé lesz az én életem az ő viharos élete HUUÜJÜt {sö&epeiief ? Hisz Marin és éb - jol tudod - lent kezdtük.L. Decemberben, Szilveszterkor lesz busz éve, hogy összekerültünk. Huss év ! Kr^éz életünk volt... Mennyi sssavedost kellett elviselnünk csak a b-'boru' •ilatt...Dolgostunk, de milyen körülmények köfcr^í ' Mennyi megalázifcfé 4VMi kellett elviselnünk ! * MARA: Csak egy okkal több, hogy megelégedett légy. ELIZA: Látod, te is lígy Ítélkezel, mint a többiek. KARA: Lehetséges, mert nem értem a dolgot... ELIZA: Tudod-e, hogy néha hetekig, sőt hénapokig alig látjuk ^ égymást ? Olykor igy rémlik, hogy el is felejtek bessálnii Wij Mit akarsz ?... Dolgozni kell... Azt hiszed, hogy nálunk c. 1230 Pag. tip: se bat 31 ríndurl X 65 semne