Tarn, Adam: Elrontott élet; Fordította: D. Szabó Ilona; Q 364

\ - 37 - . Micha* • ügy beszéltek, mintha az asszonyok sohasem pletykáznának. Irena - Hét azt hi szem, ebből az udvuriaskod&i bál elég volt. j Micha* - In komolyan mondom, Jankának és nekem Sincs időnk beszélgetni. Ritkán találKozunk. Irena - Igen, Stefan is mesélte, hogy milyen elfoglalt életet éltek. Jenina - Ks most mindehhez Micha* még el is megy egy éire. Stefan - Hogy, hogy? Micha* - ösztöndíjat kaptam. Jan in a - Igen, ösztöndíjat - egész ösztönösen. Stipendiumot a docenturs helyett. Stefan - Janina, hogy beszélhetsz igy Sem tudod miiyen nagy sor ma egy külföldi ösztöndíj? Janina - Drágám, ha valakiből hiányzik az ambíció... Micha* - Janka... Janina - Nekem ebből elegem volt. Nem birok tovább hallgatni, még kevésbbé elhallgatni, vagy agyonhallgatni. Te vagy a tanszéken a legöregebb asszisztens, több kiadványod jelent meg, mint bármelyik docensnek és adjunktus vagy és adjunktus maradsz, mig a világ világ. Már a h'»boru előtt is ez voltál - olyan alhadnagy vagy zászlósféle, hivatásos altiszt, aki viszi a zászlót, de so hasán lesz belőled tiszt... _ Micha* - T>e szivem.., Irena - Nem innánk valamit? Mit kértek inkább, teát kaláccsal? Vagy szendvicset vodkával? Janina - Ide azt a /vodkát, olyan ih&tnékom van, hogy még.