Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-46KENNEDY/ ezt nem hallja, mert felnevet/: Repülő volt!?...Hát ez koloszszális! Hát én is repülő voltam!.../ megszoritja Yama— moto karját/: Na, látja, több közös dolgunk van, mint hittük. Istenem, repülők!.. .katonák!...,/ hirtelen/:Hol volt ön bevetve?! YAMAMOTO / kelletlenül-/: Pearl Harbournál...ott voltam... KENNEDY / meghökken, de összeszedi magát/:Hm. .hm.. ..Pearl Harbournál!? / gúnnyal/: Minden elismerésem...Szóval már az első órákban, mi!? / furcsán nevet/: Ugyszólván...ön nyitotta meg a háborút...felgörditette a világszinpad függönyét!?... mi! ?... YAMAMOTO: Hagyj a ezt!... KENNEDY: Miért ne!?...mi...Miért ne emlékeztessem a hirnevére azt az embert, aki a háború első bombáját ledobtál? YAMAMOTO/nyersen/: Bár ne éltem volna tul azt a napot!...Jó éjszakátJ / megmozditja tolószékét/ KENNEDY/ megfogja a széket -/: Én felajánlottam önnek...a szövetséget • • • YAMAMOTO: Ön ajánlja a"szövetségetV.. hát szüksége van rá önnek is!? KENNEDY: Igen. YAMAMOTO: A fiáért!?... KENNEDY: Hát tűrhetnénk.. .bajtársam.. .hogy azok ketten ránkac kényszerítsék az akaratukat? YAMAMOTO/ nem válaszol/ KENNEDl/rá.beszélőén/: A szülők szava ilyen keveset jelentsen!? Meghunyászkodjuk előttük!? YAMAMOTO: Tehetetlen vagyok, mert megszálltak, a saját házamban. ...És éppen ekkor...a véremből és húsomból való gyermekem lázad fel ellenem. A saját lányom akarja életemet tönkretenni ! Olyan hihetetlennek tűnik mindez, hogy még föl sem érem ésszel...legszívesebben meghalnák... KENNEDY / halkan, majdnem emberi együttérzéssel/: Nagyon megértem önt, öreg ur..„Gyermekeink szégyene...a mi száegynünk is... De azért meghalni?!...Tegyük jóvá hibáinkat. Egy katona küzd az utolsó pillanatig YAMAMOTO: Mivel tudok én még harcolni!? Nyomorék vagyok...És miért?