Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-43KENNEDY / valamit válaszolni akar, de amikor fiának elszánt tekintetét látja, szó nélkül megfordul és visszamegy a szobjába./ / James az ajtóhoz lép, Yuki időközben a kertből bejön/ JAMES: Yuki...hidd meg... .nincs hatalma felettünk. Mit tehet ő vagy bárki más, ha mi összetartunk YUKI: Olyanok, mint a fenyegető istenek JAMES: Csak hadd fenyegetődzaatek...mi szabadok vagyunk! YUKI: Én nem mehetek el... JAMES: Semmi sem tarthat vissza téged. Nagy a világ és mi bárhol meg fogunk élni YUKI: De hiszen nem hagyhatom itt apámat. Szüksége van rám JAMES: Sokat törődik veled...az érzéseiddel! Te osak egy sakkfigura vagy neki...akaratának bábja, ugy hiszi... YUKI: Ő mégis csak az apám. Néha azt gondolom, hogy csak a betegsége változtatta meg ennyire...Azelőtt egészen más volt...Jó kedélyű, jó szivü...mindig vidám volt...Csak egyszer...egy héttel ezelőtt...láttam olyannak megint, mint régen. A lampionok ünnepéről beszélgettünk... a gyermekkoromra való visszaemlékezéstől elérzékenyült... és majdnem gyöngéd volt. Azóta állandóan azt vá.rtam,hogy ez a hangulata..,irántam...visszatérjen... JAMES: Ha azt gondolod, hogy ez a viselkedése csak betegségének tulajdonitható.... .beszélni fogunk Colett-e, A professzor egy uj gyogymóadoh talált fel...amelynek segitségével a szervezet bomlasztó folyamatait meg lehet állitani... és... , a YUKI: ...nem akarja, hogy segitsenek rajt a!...

Es te segitsegedet ...minden bizonnyal visszautasítaná... JAMES: KisénsLjiik meg, Yuki.. .Talán megtalálnám akkor.•.hogyan közeledhetnék hozzá... Eddig még úgysem beszélt velem soha.. ..Gyűlöl,.. YUKI: Ugyanúgy, ahogy a te apád gyűlöl most engem > JAMES: Nem tudom elviselni a gondolatot, Yuki, hogy a menekvés lehetősége nélkül ki legyünk szolgáltatva nekik.. ..hogy hozzájuk legyünk láncolva...és őrült háborúskodásukkal azonositsuk magukat!...Ha fejünkre szakad az ég, ha minden elborul körülöttünk, mi csak hallgatunk, mi osak