Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357
-5YUKI: Elrohant,, mint egy kis üldösött vad.../ Japán szokásn szerint letérdelveátnyujt apjának egy csésze teát, majd a cserepeket "beviszi a szobájába.Közben Shida halkan ismét visszalopódzik, hogy a furulyát elvegye...Ebben a pillanatban tér vissza luki,mire a i fiu dermedten megáll és a furulyát a hátamögé rejti.../ Te alighanem a teát akarod megköszönni?.... SHIDA / küzködik önmagával, majd lassan visszateszi a furulyát az asztal ra/ YAMAMOTO: Kergesd el.-. YUKI / a futulyát a kezébe veszi/: Kisöcsémé volt...Ő halott...Akarod?.. Ha játszani tudsz rajta, legyen a tied SHIDA / most...kis szönet után...megszólal.../: Tudok játszani... YUKI: És lám.. ..beszélni is tudsz.,.. SHIDA/ kinyújtja kezét a furulya felé.../ YUKI: SHIDA: YUKI: SHIDA: Előbb mondd meg, hogy hivatnak? f.... Shida...A gyerekek ... // r , ! //j / ... A«"/* " YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: YAMAMOTO: YUKI: Mivel fujdyám nincsen...fűszálon szoktam játszani.../ Kitép egy szál hosszú füvet a vázából,, és két tenyerében fogva, olyan hangokat haüat valóban, mint egy zümmögő sáska/ így szoktam csinálni.. .mint a » M A KU De most van már furulyám. Most furulyázhatok!.. .lieked fogok majd furulyázni estéhkint ...ha csönd van...neked... / elrohan/ Elment végre ez a kis csavargó!?,..Nem érdemelte meg a furulyát. Lopni akart. Hagyd, apám...Ugy örült neki... A{J.§ még teát... / Amikor Yuki még egy csésze teát nyújt át, Yamamoto bizonytalan mozdulattal nyul utána, a férfi halkan felnyög/ Megint fájdalmaid vannak? Te szemrehányást teszel nekem, hogy nem tűröm már a fájdalmakat !.... Azt én nem mondtam! De gondoltad!. ..Azt. gondoltad... .egy férfi...egy katona... Te nem vagy már katona
